a megszeppenés napja
van az az érzés, amikor úgy be vagyok szarva, mondhatni rettegek az előttem állótól, hogy ez az elsöprő indulat átcsap a nihilbe, a hogy'- és vajh' miért kerülök én ide érzésébe, amikor úgy vélem, mostantól mindig csak jó leszek és jót teszek, más célom soha nem is lesz - na ezt nevezem én megszeppenésnek, nem mondom, hogy az érzés rossz, ilyen kategóriája nincs neki, és ha át tud váltani cselekvőbe, kifejezetten hasznos is tud lenni-
mit csináljak előbb? hajfestést vagy ruhapakolást?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése