csend vagy kiáltás

Ma meghalt valaki közülünk. Megölték. Munkavégzés közben. Nem, nem katona vagy biztonsági őr volt, nem is rendőr, egy családsegítő volt ő a szociális szakmában. ITT

A szakszervezet virtuálisan gyertyát gyújt, a szakmai egyesület gyászposztjában rögtön a dolgozók védelmének erősítését sürgeti. Vajon a biztonsági kamera vagy egy magyarországi átlagos biztonsági őr megakadályozhat egy a hírek szerint hirtelen az épületbe zúduló "mért nem foglalkozik senki az ügyemmel" kiáltással késsel a nyakba vágó embert?

Egy bő huszonöt évvel a nyugdíjazása előtt álló háromgyermekes anya, akinek családjának most részvétet küldünk, az elkövető 61 éves férfit pedig a kormány által bővíteni kívánt valamelyik börtönbe, mert ezt az elkövetőt elfogták, minden bizonnyal a következőt is elfogják majd, de mi kell vajon ahhoz, hogy az ország népének problémáinak, a lakhatás, az oktatás-képzés, az egészségügy megoldása kezdődjön el?

Mi kell ahhoz, hogy észrevegye a Felelős, hogy a szociális képzések leépítése, a segítő szakemberek szankcionáló biztosokká degradálása, a segítendők testi-lelki-erkölcsi romlásának szenvtelen szemlélése nem a jó irány?

Ez a mostani generáció is átéli hát, amikor a  h á b o r ú polgári áldozato(ka)t követel, itt a sűrűn szövött (biztonságos) kerítés mögött.

Lassan ocsúdok a tragikus hírből. Csend van bennem...és ez a kiáltás.

kép forrása: a net