Erre az idei Hálaadásra olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre, azaz annál sokkal jobban, mert már legalább négy hete elhagytam a kenyeret, és az jól is van így. Először azt hittem, hogy 19-e csütörtök lesz a hálaadás, és jól lemaradunk róla, és annyira jól jött az a hír, hogy ez a fontos nap 26-ra esik, és pont akkor ott leszünk már a balatoni faházban L.-lel, ami házat most már biztos, hogy menedékházként fogom emlegetni, amíg csak áll.
November közepén még tíz fokok voltak és napsütés, de a covid19 közbeszólt és csak két hét múlva indulhattunk (akkor nem tudtam még ugye, hogy) a menedékházba. Addigra már én furcsáltam legjobban, hogy még itt vagyok a föld ég felé néző felén, annyira tönkrement a betegségben minden idegzetem és a lelkem. Amíg élek sem fogom tudni meghálálni L.nek, hogy elvitt ebbe a szanatóriumba. Ennyit a háláról. Áááá, dehogy, ez volt a fáradt, szomorú poén.
Tudom, hogy a Hálaadás (Thanksgiving) amerikai ünnep, és tudom, hogy én nem vagyok amerikai, de sok filmben láttam, ahogy összegyűlnek ilyenkor és finom ételek fogyasztása mellett sor kerül hálák kimondására is, és ez nagyon tetszett, aztán hiányozni kezdett, aztán belekezdtem.
Először még pulykát is sütöttem gesztenyével töltve az alkalomra és több évig a kártya-kör társaságom hívtam meg, tartson velünk, furcsálták persze ők is, no nem a finom a kaját, ahhoz szokva vagyunk együtt is, a beszéd egymás előtt az elmúlt év hálát érdemlő dolgairól, eseményeiről, no ez volt szokatlan.
Már jópár éve nem eszem húst, és idén társaság sincs. Hideg van, köd, gyengeség.
November 26. csütörtök reggel indultunk, nem voltak kevesen a vonaton, kevéske elemózsiánk elfogyasztjuk, megérkezve a falusi boltban bevásárolunk a slambuchoz. Hideg van, nyirok, kint és a házban másfél fok (mi van, nem működik a szigetelés?), csak egy telefon kell, hogy beinduljon a konvektor, a többi stimmel.
Bográcsot forró vízzel átöblítem, a vizes fákat nyirkos papírral begyújtom, gyufa elég és tök jó, ebédidőre (fél 2-re) tálaljuk is a vega füstölt kolbásszal, tofuval, füstölt pirospaprikával turbózott slambucot. Húúúú, nem tudtam, hogy ez ilyen jó!
Este békésen ülünk a házban wifi, tv nélkül, amikor magától rákanyarodunk a Hálaadásra. Mint a patak, ha megindul az enyhe lejtőn, 2019 novemberétől folyt és folyt a hála......aztán L., és maradtunk ezután még vasárnap délutánig.
Nem tudom, feltűnt-e, hogy ebben az évben a zaba (bár zseniális volt) nem kapcsolódott össze hálaszónoklatokkal, de így is boldogítóan a maga természetességében működött.
Jó ez a Hálaadás, csókoltatom, aki kitalálta.
![]() |
vega slambuc |
![]() |
séta |
![]() |
napfürdő |