L. Ulickaja: Jákob lajtorjája

Drága, kedves ……….!

még ma (hétfőn) kell befejeznem ezt a könyvet, mert a többi hétköznapokon programom van este, ma kell elolvasnom ezt a végeötven oldalt, de előbb elintézek egy-két telefont – egy éveket halogatottat –, megnézek még egy, na jó, kettő sorozatrészt, és berakok egy mosást (amiből három lett, mert túltömtem a mosógépet)…. akkor most

hát, ennyi volt, egy család, öt generáció, száz év, történelem, sorsok és választások (utóbbiból a kevesebb, de mindegy is), a pityergés valahol a közepén kezdődik, és onnan nem akartam letenni a könyvet (a történetet), csak az egészségem megóvása érdekében tettem mégis, és, hogy jobban beivódjanak, megmaradjanak bennem az olvasottak és az érzetek

azt gondoltam, milyen jól mozgatja az agyat, nem ír le mindent, ami történik, hagy nagy lukakat, amit nekem, olvasónak kell kitölteni, dolgoztat, és ez milyen izgalmas, de aztán azt gondoltam, hogy elmesél mindent, ami kell ahhoz, hogy összeálljon a kép, és az, hogy mire gondolhatott Maruszja akkor, amikor, és hogyan élte meg Nora azt, amikor, az milyen jó, hogy nincs szájbarágva, hogy játszhatok vele, ha akarok, és persze akarok, mert olyankor újra lehet pityeregni (persze, ez csak járulékos rész) a most már saját és környezetemre vonatkoztatott bevillanásokon

én mindig csak az irodalmon keresztül tudtam felfogni, befogadni a történelmet, azt hiszem, most sikerülni fog megjegyezni végre (többek között)Sztálin halálát (is)

a 33. fejezetnél (az 50-ből) tűnt fel, hogy a nagymama-nagypapa történet levelezésfolyama elbeszélésbe vált….. hm…… vajon már korábban is, ha eddig nem, akkor most miért?

amikor az egyik történetszálat olvasom, hiányzik a másik

valós vagy álféltékenység, eltérő származás, ideológiai elfejlődés, és a regény különböző pontjain (az én számításom szerint) háromszor ismételt gondolat: „a házasság nem alapozódhat postabélyegekre”

mennyi mindent lehet csinálni tv-mobilozás helyett, mellett……

a jól idősödés könyve

katonaság elől menekítés a….. itt spoiler lenne….

úgy kezdtem el olvasni, hogy remélem, ez –  két korábbi, nem nagyon bejövős próbálkozás után – érdekes lesz, bár valszeg semmi közöm hozzá, aztán valahol-valamikor elkezdett közöm lenni, és nem akaródzik elengedni ezt a „közt”

ps.: anyám (akinek létezése még halála után is megmagyarázhatatlan számomra) 1943-ban született, ahogy a regénybeli 3. vonalú Nóra és maga a szerző is, én pedig február 21-én, ahogy a szerző is

ps2.: kedd, munkaidő után lassan sétálok, és beszívom mélyre ezt a januári, puha orosz ködöt itt, Zuglóban

maradok olvasói tisztelettel és hálával:

                                                                                              Zámbó Lilla

Beleolvasás Youtube: https://www.youtube.com/watch?v=RtaIGO-0kHE

Én, az Utas és a Holdvilág

Telihold van ma, akik figyelik, azt mondják, ráadásul ritka bolygó együttállásokkal. Erről, ha érdekel, részletesebben náluk olvashatsz, nekem csak úgy jópofának tűnik, hogy ma ülök a géphez pont Holdvilágról írni, arról, amit egy hete láttunk a Trafóban.

Kétszer olvastam ezt a kultikusnak tartott regényt, mondhatnám, hogy azért, mert rajongója vagyok, de nem, azért, mert annyira átitatja az öncélú, köldöknézős, poros értelmiségi köntösbe bújtatott hímsovinizmus, hogy elolvastam újra, hátha megtalálom, mit esznek rajta mások. Nem leltem nyomára se. 

Hogy miért néztem meg akkor a közel hat órás Táp Színházi előadást?

Mert kíváncsi voltam, Vajdai Vilmos rendezése hogy' teszi idézőjelbe ezt a parttalan, sehova se tartó érzelemhullámot.

Nem kellett keresnem, megkaptam. Bár ahogy a társaságunkból egy valaki megjegyezte, "senki nem meri megmondani nekik, hogy a kevesebb több lenne?"

Akkor, ott máshogy értelmeztem ezt a hozzászólást, arra reagáltam, hogy mindenki tudta, hogy alternatív színházat kap, hogy fizikailag is próbára lesz téve a néző, aki becsekkol, így is bevonva ebbe a szerbi elviselhetetlenségbe.

De valóban a harmadik felvonás tán harmadik részénél (csak emlékezetből osztom részekre az előadást) már nem érezzük, hogy hozzáadna a műélvezethez a valóban csodálatra- és elismerésreméltó sokadik technikai bravúr, csupán afeletti örömöm erős, hogy milyen tartalmas játszótere lett ez a technikai kísérleteknek.

Bravúros volt a regénybeli Örök Nő (merthogy az Egyetlen Szerelem) megtestesítőjét, Évát (csupán az előadás vége felé megjelenve) szakadt, leharcolt, együttérzést kiváltó prostiként ábrázolni.

A feketernőszerű főszereplő  remekül mozogta Bodó Viktor hangját, (ha az olvasó még nem tudja: "PLAYBACK REMIX ACTION Az Utas és holdvilág c. előadás a rendező 2002-es rádiójátékát veszi alapul, amelyet Turay Tamás felkérésére és közreműködésével készített Szerb Antal klasszikus regényéből." idézet INNEN, és tisztelet a narrátorok közül Szepetneki szerepébe hirtelen beugró, és azt is(!) eljátszó szereplőnek természetesen úgy is, hogy így az egyik főszerep és a narráció nem tudott igazán elkülönülni már, viszont az előadást nem kellett lemondani, hiszen, ahogy a játék kezdetén a rendezőtől hallhattuk, amúgy is elképesztően nehéz a kőszínházakkal pl. Vígszínház a színészegyeztetés.

És persze: ízlések és pofonok....olvastam rajongó blogbejegyzést, ahol a kezdetkori sokperces sötétben hangzó rádiójátéki szövegnek is fennen hangoztatja annak nézőt az előadásra hangoló szerepét, én szimplán beleuntam a vaksötétben a szöveg figyelésére, viszont baromira jól megy az asszociálás, így elég hamar egy rádiókészülék belsejében éreztem magam a hangszóró közelében, amiből már előbb kijöttem volna, ha rajtam múlik.

Az első felvonás feléig (megint kb. határozom meg az időt) meredten bámultam a színészek szájmozgását, mint szerintem sokan, de szerencsére kemény akarattal képes voltam eztán másfelé terelni - egyéb testrészek mozgására, díszlet, vizuális effektek követésére fordítani-  a figyelmem.

Megérte elmennem, mert imádok fegyelmezetten, hittel játszó színészeket nézni egy átgondolt rendezői koncepcióban, és ezen az estén nem hiányzott ehhez a megfelelő materia, a dráma maga, ez az este más volt, nem azt bizonyította, amit Ruszt, Zsótér és még néhány tehetség rendezései, hogy a jó drámával (értsd: színdrab) bármit lehet csinálni (ha az ki van találva, ha azzal az akotók akarnak valamit), kihúzni, behúzni, aktualizálni, brekegni, ez a szerbantali szöveg viszont a viziális- és hangeffektekkel, színpadtechnikákkal és a színészek fizikai- és mentális teherbírásával való játékra jó ma. 

Mert eljárt fölötte az idő. És ennek én nagyon örülök!

Köszönöm!

örömfőzés - rakott krumpli

Mivel Lili sem eszik húst, és vendégeink, Kati és Ádám sem ragaszkodnak a húsos étkezéshez, a vasárnapi színház előtt selymes céklalevest  INNEN és húsmentes rakott krumplit készítettünk fejből.

A főételhez másfél kiló krumplit héjában főztünk (félpuhára), az erkélyen kihűtöttük, és lehúztuk a héját az összesnek, Lili kellemes vékonyságúra karikázta fel mindet. 

A képen látható vega virsliből nem veszünk többet, de a gabonakolbász tökéletes ízt a rakott krumplin kívül a szója- és a halpörköltnek is. (igen, én eszem halat)

A kolbászból egy szálat meghagytunk későbbre, más ételhez, és a tojásokból is 5-öt használtunk fel, ezek kis méretek, bár a fotó erősen kövéríti a tojásokat is (most látom). A krumplik mögött 1 laktózmentes joghurt és 1 laktózmentes tejföl sózott és összekevert adagja látható (igen, egyikünk laktózintoleráns)

A fotón bal oldalra látható jénai aljába kókuszzsírt kentem, erre került egy sor krumpli, tejföl/joghurt, tojás, szósz, virsli és kolbász, szósz, majd újra krumpli, szósz, tojás, szósz, virsli/kolbász, szósz, krumpli, szósz és a tetejére (mert Lili szeretett volna sajtot) sörélesztő pehely.

Mivel az edényünk NEM előmelegített sütőben sütöttük közepes hőfokon, először lefedve, majd anélkül. (Természetesen megfelelő peremű tepsi is tökéletes a célra, de ha nem három, csak két emeletet építkezünk a tűzhely nagy tepsije is jó) Ja, tetejére is (lefedés előtt) hintettem egy kis kókuszolajat.

Boltban vásárolt negyedelt savanyú uborkával (mert nagyon szeretjük) ettük most, kenyér nem kell, és nem üli meg a gyomrot, mert semmi olyan nem került bele.

Bízunk benne, hogy vendégeinknek ízlett annyira, amennyire kiürült tányérjaik sejtették. :)

örömfőzés - dödölle

Új év, új évtized, új sorozat, lehet, hogy ez családi vonás, Lili is folyton sorozatokban gondolkodik az elteonline.hu -nál és a prae.hu -nál is, nekem meg itt van ez a youtubecsatorna például, és tulajdonképpen erről jutott eszembe az örömfőzés sorozat, mert mindig és bárhol mesélem, hogy én csak örömömben tudok főzni, csak az lesz jó és finom, amikor minden kényszer nélkül, jókedvemben főzök, bár lehet, hogy akadnak itt is kivételek.

A múltkori (egyebekben 2.) élő facebook bejelentkezésnél ITT nem jutott már idő a magam által szűkre szabott 5 percben, hogy elmondjam az indiai lencse dhal aktuális receptjét, amit most sem mondok el, hanem belinkelem, (mostanában annyi a változtatás, hogy római kömény és valódi gyömbér kerül bele), 

ebben a posztban pedig bemutatom az idei első dödöllét fázis fotókkal (ez is 2. kísérlet, tovább nem is számolom).

Ha van egy olyan dödölle recepted, ami egészen pontosan leírja, hogyan kell csinálni, és semmit sem kell benne soha változtatni, akkor oszd meg lécci, mert a kutatásaim jelen állása szerint ezt lehetetlennek tartom, és az a véleményem, dödöllét az főzzön, aki szeret játszani.

A kockára vágott krumplit sós vízben puhára főzzük. - Víz csak annyi legyen, rajta, amennyi ellepi, én fedő alatt főzöm, így gyorsabb, a főzővíz egy részét egy edénybe öntöm, ha a krumpli kész, szükség lehet rá még. A krumplit az edényben a pici vízben összetöröm, és remélem, látszik a képen, hogy amikor a liszttel összekevertem, a krumplipürénél keményebb (nehezen, nagyobb  fizikai erővel keverhető) és darabosabb masszát kapunk. (mindeközben a fazék alatt nagyon takarékra állítottam a lángot, hőfokot, mert különben kipuffog a kezünkre és megégeti a forró anyag)

És bizony nem tudom megadni, mennyi krumplihoz, mennyi liszt kell, mert ez a krumpli és a liszt minőségétől és a hozzáadott főzővíz mennyiségétől függ, a lényeg, hogy kb. olyan látvány legyen, mint a fotón. (Ez egy két adagos mennyiség főételként, kb. 50-60 dkg krumplival )

Ezen a képen az látszik, ahogy a kiolajozott tepsibe (szerintem használhatsz bármilyen zsiradékot, csak lehelet vékonyan) szaggatom a falapátról olajos villával a halmocskákat. (Bármilyen technika használható, pl. közvetlenül a fazékból kikanalazás, nekem ez most így adta magát)

Ezen a fotón már egymásra is halmozódnak a csomócskák, amikor úgy gondoltam, hogy egy réteg beterítette a tepsi alját, finoman meghintettem olajjal (de tényleg csak pár csepp), és mivel nem lágy a matéria, nem folyik egymásba, összesülhet ugyan az érintkezéseknél, de az nem ront, (sőt!) javít a végeredményen.

Ezt ne csináld! A fotón látható módon felszeletelt hagymát, vagy külön pirítsd meg serpenyőben, vagy később szórd a tepsibe, mert így könnyen leég, ha csak itt ott kap le, az még pont ízesíti, de ha a korom a jellemző, az már elrontja (és persze veszélyes az egészségre is). A rétegzés végén is meghintem olajjal.

 Sülés közbeni állapot, amikor átforgattam, hogy pirulhassanak az oldalak.

És itt a végeredmény, ami lehet, hogy nem túl vonzó ezen a filter nélküli, házilagos fotón, de az íze nekem a legfinomabb íz, állaga pedig kívül helyenként (én úgy szeretem, ha jellemzően) roppanós, belül pedig lágy, krémes. Ez pont ilyen lett.

Lili későn érkezett, de szerencsére vacsorázott már, így örült a kóstolónak, ami maradt, és azt is tudja, hogy hamarosan újra dödölléset játszom.

Intelmek Lilinek 10.

Drága Lili,

ha turmixolni fogsz (bármikor életedben), jól szorítsd le a tetejét (kezed erejével is), mutatom a fotón, mert könnyen megtörténhet, hogy a mixelés lendülete kilövi a bennelévő trutyit, ahogy az ma is történt a lencsedhal sűrítését készítendő, pedig rajtatartottam a kezem, csak mérsékelt súllyal, a kép már a takarítás utáni, az eljárást illusztráló demonstárció, a lencseszennyezést hirtelenjében letakarítottam konnektorról, falról, csempéről, vízforralóról és egyéb közelben tartózkodó tárgyakról.

:D :D :D

Örömteli és sikeres új évet kívánok!

p.s.: csak ha valaki nem találná, az előző intelmek az Intelmek Lilinek címke alatt olvashatók

a helyes (és szükséges) mozdulat
NEM SZPONZORÁLT TARTALOM