Olvasónapló július-augusztus

Teljesítettem, sőt dupláztam a tavaszi fogadalmam, nem egy, hanem havonta kettő könyvet (regényt) olvastam el ezen a nekem hűdemegterhelő és hűdetömény és hűdevégletes nyáron, azaz júliusban és augusztusban (mert júniusban még nem vettem észre, hogy nyár van, meg mert az a hónap lájtos volt, erről ITT írtam).

Július egy hiperszuper születésnapról, egy hipernehéz köszvényápolásról, munkáról-tanulásról és klímamentes mávos ingázásról szólt, de mindeközben:

és

Berkesi András: Küszöbök

Az Apró Dolgok Istene angol nyelven jelent meg 1997-ben, tavaly októberi indiai jártomban-keltemben (ezt most szándékosan írtam ilyen bicskanyitogatóan, de annyira fantasztikus érzés volt)  a dehraduni pályaudvaron a könyvárusnál vásároltam Lilinek (eredeti nyelven, azaz angolul) egy példányt belőle:

itt vettem a könyvet

Erre ő viszonzásképp kihozta nekem a könyvtárból Greskovits Endre fordításában, én pedig óriási várakozással kezdtem bele. És nagyon nehezen ment. Éreztem a líraiságát, a finomságot és a mélységet, és végig is küzdöttem magam az erre-arra csavarodó, ide-oda ugráló mozaikosan kapcsolódó szövegen.  Amit kivettem belőle, az az előítélet, a megbélyegzettség következményének végzetszerűsége. És a szépsége annak a tragikus életnek.

"Tudod, mi történik, mikor megbántod az embereket? - kérdezte Ammu. Amikor megbántod az embereket, ők kezdenek kevésbé szeretni. Ezt érik el az elővigyázatlan szavak. Ezek miatt az emberek kicsit kevésbé szeretnek.
Hideg, szokatlanul sűrű hátbolyhú Molylepke telepedett könnyedén Ráhel szívére. Ahol fagyos lábai hozzáértek, ott libabőrös lett. Hat libabőr elővigyázatlan szívén.
Ammu kicsit kevésbé szerette." (Ammu Ráhel anyja, csakúgy mondom)

"Ismeretségük első évében, mielőtt összeházasodtak, egy kis varázserőt fedezett fel önmagában, és egy darabig úgy érezte magát, akár egy dévaj dzsinn, aki kiszabadult a lámpásból. Talán túl fiatal volt annak felismeréséhez, hogy amit ő a Csakó iránti szerelmének tart, az valójában csak önmagának tapogatózó, bátortalan elfogadása."

Ilyenek vannak benne.

*

Hogy tovább nehezítsem a hónapom, gyorsan elolvastam még (a kis faházban találtam) Berkesi András Küszöbök című regényét. Még kora serdülőkoromban olvastam a Sellő a pecsétgyűrűn-t (1967-ben készült ebből magyar film), és kíváncsi lettem. 30-as évek vége Berlin, 44-es megszállás idején Budapest, Gestapo, nácizmus, titkosszolgálat, ellenállás, szerelem, ahogy az egy Berkesi-regényhez illik. A szerző a Kádár-korszak legtámogatottabb szerzője volt, rengeteget írt, és óriási példányszámban adták ki, én a fent említett két könyvet olvastam, azok alapján nagyon jól író írónak ismertem meg igen profi dramaturgiával, jól szerkesztett, izgalmas és nem túlírt stílusban.

*

A júliusi ápolással és bizonytalansággal teli hónapot követően az augusztust így indítottam:

Később egyszercsak a címlapra tévedt a szemem (és idétlenül fölröhögtem a választásomon), igen, ez az aggodalom töltött el egész júliusban. 

Elnézést kérek a mestertől, de ez első Cook-próbálkozásom, ez a (számomra) poros és közhelyekkel telített több tucat oldal gondolkoztatott el azon, hogy lehet, hogy nem mindent kellene befejeznem, amit elkezdek.....

*

De aztán beköszöntött az augusztus, és nyaralni indultunk, egy könnyű kis női könyvet gondoltam magammal vinni heverészéses olvasáshoz: 

Anita Diamant: A vörös sátor

Árokszállásy Zoltán fordította, és ez minden volt, de könnyű kis könyv a legkevésbé. Egy szívemnek kedves női körben csodálkoztak rá, hogy én nem olvastam még Anita Diamant A vörös sátor regényét (már most mondom, hogy készült belőle 3 részes mini sorozat), ezért nyaralás előtt gyorsan beszereztem, a cél nem titkoltan az volt, hogy majd jól elandalodom a romantikus történeten. Aztán szembe jött velem egy ószövetségi történet, és ettől jól berezeltem, de jó érzékkel nem volt más könyv a közelemben, és muszáj volt belemélyednem......és csak mélyedtem, és mélyedtem, és most ajánlom ezt a könyvet anyáknak és lányaiknak (ha vannak), és barátnőknek is, és minden más hozzátartozónak, mert bár az elbeszélő nő, Dína (Jákób egyetlen leánya), és (szerintem) lényeges eleme a regénynek a bemutatott társadalmi csoport(ok) vélekedése, viszonyulása a női léthez, női-férfi, párkapcsolati szerepekhez, szexualitáshoz, várandóssághoz ésatöbbi, de emellet és ezzel együtt bárki és tényleg bárki élménygazdagon teheti le a végén a könyvet.

Most következik néhány, nem néhány, hanem elég sok idézet a könyvből, amiket azért írtam ki, hogy időről-időre felidézhessem magamnak, ha úgy érzed, neked kevesebb is elég, csak olvass bele, aztán élvezd a regényt, és ha van kedved utána "visszajönni" ide, akkor vedd végig az én ízlésem szerinti válogatást:

"...Juda születése után Lea kissé elfáradt. Ő, aki addig mindig elsőként kelt, és utolsóként tért nyugovóra, és lehetőleg mindig két dolgot csinált egyszerre (például gyermeket dajkálva kavargatta az ételt, vagy gabonaőrlés közben mások szövés-fonását felügyelte), délutánonként kissé szédülős lett, és árnyékot látott ott is, ahol nem volt.
Ina ezért azt tanácsolta neki, hogy gy darabig ne essen teherbe, s hozott neki ánizskapormagvakat, továbbá megtanította, hogyan készíthet méhviaszból fogantatást gátló eszközt.
Lea számára tehát eljött a pihenés ideje. Örömmel figyelte vasgyúró fiainak növekedését, s nem múlt el nap, hogy meg ne simogatta volna őket......Minden éjjel jól aludt, s reggelente pihenten ébredt."

"Sosem értettem meg (mondja Zilpa), mit eszenek a nővéreim Jákóbon - mondta gyakran, s legyintett hozzá hosszú kezével. - Nekem ez is csak olyan kötelesség volt, mint mondjuk a gabonaőrlés, valami, ami testileg inkább fárasztó, de el kell viselni, mert nélküle nem mehet tovább az élet. De ne hidd, hogy emiatt csalódott voltam, hiszen eleve nem is vártam semmit a testi szerelemtől."

"Anyám ezután két hónapot töltött a vörös sátorban. A fiúk születése után ugyanis az anyák csupán egy hónapot pihentek, de ha újabb életadó születik, azt tovább kell távoltartani a férfiak világától. - Nagyon élveztem a második hónapot, mesélte anyám. - A nővéreim mindkettőnkkel fejedelmi módon bántak. Téged egyetlen pillanatra sem hagytak őrizetlenül, mindig akadt, aki ringasson és dédelgessen. Reggel és este olajjal kentük be a bőrödet. Dalokat is énekeltünk neked, de sohasem gügyögtünk hozzád, hanem olyan értelmesen beszéltünk veled, mintha te is a nővérünk lennél..."

"Ekkor láttam meg, hogy nem csupán magas, hanem széles vállú és karcsú derekú is. És ugyan elmúlt már negyvenéves, de egyenes a tartása, tiszta a tekintete, s még csaknem mindegyik foga megvan. Észrevettem, hogy az apám jóképű, és méltó az anyámra.
Ez a felfedezés azonban nem volt vigasztaló a számomra.......Anyám számára nincs fontosabb ember Jákóbnál. Én nem vagyok neki annyira fontos, mint ő nekem. Ő elsősorban feleség, és csak azután anya. Ezen a felismerésen majdnem elsírtam magam, de ezt röstelltem volna, mert már túl nagy voltam hozzá. Rövid időn belül nekem nővé kellett érnem, s akkor majd megtanulhatom, miként osszam meg a lelkemet."

"....Mi védelmezünk téged! A család és a nővéreid óvnak meg az éhezéstől, a hidegtől, az őrülettől. Bevallom, én néha azt gondolom az istenekről, hogy csak mi, emberek találtuk ki őket a sötét gondolataink távoltartására."

"...Meséltem Tábeának a vörös sátorról, ahol anyáim az újholdat ünneplik süteményekkel, énekléssel és történetekkel, s ilyenkor félretesznek minden ellenségeskedést. Elmondtam, hogy engem, mint egyetlen életben maradt lányt, beengedtek maguk közé gyermekkoromban, bár ez nem volt szokás, hiszen még nem értem nővé..."

"....A Nagy Anya, akit mi Innának hívunk, felruházta a nőket egy adománnyal, amiről a férfiak mit sem tudnak, és ez a vér titka. Az újholdkor érkező gyógyító folyásban a férfiak csak a rosszkedv, bosszúság és fájdalom forrását látják, azt hiszik, szenvedünk tőle és szerencsésnek tartják magukat, mert mentesek ettől. Mi pedig nem világosítjuk föl őket holott az, aki belép a vörös sátorba, mind tudja az igazat. A vörös sátorban lassú folyóként csörgedeznek a napok, amint Inana ajándéka keresztülfolyik rajtunk, megtisztítva testünket az előző havi haláltól, s fölkészítve az új élet befogadására, mi pedig köszönetet mondunk neki a megpihenésért, az újjászületésért, s azért a tudásért, hogy az élet a mi combunk közül származik, és vérrel kell érte fizetni"

"....Másodiknak egy kereskedő érkezett (Rebeka elé), aki áldást kért a karavánja útjához. Rossz idők járnak rám mostanában.........Ezt neked kell rendbe tenned - mondta (Rebeka) intő hangsúllyal........más nem segíthet rajtad - jelentette ki és intett, hogy menjen isten hírével, mire a kereskedő hátrált, majd futásnak eredt, mintha üldöznék.
Rebeka látta rajtam, hogy nem értem a dolgot, ezért megmagyarázta: - Csak tolvajok fordulnak hozzám azzal, hogy tegyek csodát az üzletükkel."

".....Én most semmit sem cipelhetek anya - mondtam. Ő csak óbégatni tudott meglepetésében, aztán megcsókolta mindkét orcámat, s példáját követték a nagynénéim is. Sógornőim megtapsoltak, és mindenki egyszerre kezdett beszélni. Inna is berohant megtudni, mi ez a nagy lárma. Csupa mosolygó arc vett körül."

"Csak azt furcsállom, hogy nem tudja: ha a gyerek felnő, többé már nem szülei kedvét keresi, hanem a magáét. És ez igaz a lányikra is."

"Mezítláb, egy szál ingben kisétáltam a táborból, és örökre magam mögött hagytam a családomat. Meg a szeretetet is, amelyet soha többé nem láthattam az anyám szemében, de nem bírtam volna köztük maradni." 

És ekkor tartunk kb. a regény kétharmadánál.......
Amikor e sorokat írom, a bookline.hu -n rendelhető a könyv. Majd, ha Lili is elolvassa, megnézzük a háromrészes minisorozatot is.

*

Augusztus végén pedig az alábbi könyv vezetésével hazaugrunk térben és időben is. Mielőtt bárki elkezdene kételkedni, lelkesen ajánlom ezt a krimit is olvasásra, mert izgalmas, mert mai és történelmi is egyben, mert nő írta és mert jól.
Vicc nélkül, nagyon bejön nekem a két idősík, a mai Magyarország (külön köszönet a társadalomkritikáért), és a múlt század közepi görög emigráció-időszak, jók a figurák, a jellemek, feszes a cselekmény. De nekem nehézkesnek és didaktikusnak tűnt a görög betétek brechti alkalmazása, és be kell vallanom, kb. a felénél jöttem rá, hogy nem egy, hanem két görög visszaemlékezőt követek, egy férfit és egy nőt, viszont nagyon örültem kiművelésemnek a második világháború utáni görög emigráció hazánkat érintő szerepéről, viszont nem érzem jó választásnak a címet (nekem még az alcím is elment volna kötetcímnek), meg a nyomozás fejezetcímeivel sem vagyok kibékülve, mert engem speciel nem érdekel, hogyan telnek közben a napok, viszont a görög szál címeiben elsikkad, hogy melyik a múlt és melyik a most, talán a betűtípusokból és árnyalatokból a kevesebb több, de legalábbis érthetőbb lenne, és pl. szintén a görög szál miatt emleget a szerző valahol, mondjuk a 268. oldalon egy olyat, hogy "migráns státusz", amiről én úgy tudom, hogy olyan nincs, vannak viszont olyanok, hogy menekült vagy oltalmazott vagy befogadott, és picit csalódott voltam, hogy hiába vártam VIGYÁZAT SPOILER!, hogy Vanda fejéről lekerüljön a kendő.

Abban viszont remélem, nem csalódom, hogy várom a folytatást......

Cserháti Éva: A sellő titka

A kígyó ölelése

Nagyon sajnálom és nagyon elnézést kérek tőle, de elfelejtettem, ki javasolta úgy egy éve, hogy nézzem meg A kígyó ölelését , erre most nyílt módom a Bem mozi egy filmklubjában, és köszönöm.

Kedves kollégáimnak így ajánlottam tovább:

Szerintem nézzétek meg, ez egy jó film, mesterien van rendezve (ugye az élőbeszéd?), miközben nézi az ember (és ilyenkor mindig megróvom magam magamban, hogy általános alanyban beszélek), miközben nézem, nem is tudom, hogy milyen jó filmet látok, csak másnap reggel, mikor még gondolkodom rajta (mármint a filmen), meg a film után, mikor ott maradok ülve jövök rá, hogy mennyire jó. Mert a cselekmény nem fontos, azaz a cselekmény eszköz, hogy gondolkozhassunk, és mindenkinek annyit ad (mármint a film), amennyit kivesz belőle (persze a történet szintjén is érthető), és persze roadmovie is, mert sokat eveznek benne, és legalább két főszereplő el is ér valahova, spoiler nélkül annyi mondható, hogy az epizódikus dramaturgia szerint megjelenik két fehér kutató (az egyik a múlt század elején, a másik a közelmúltban) és egy sámán az amazóniai dzsungelben,  középpontban van a helyi kultúra és az idegen hatás, és a nagyszerű az, hogy nem akar igazságot tenni, hogy mi is a jó, mi is a helyes ebben a földi életben (de nekünk nézőknek véleményünk természetesen lehet), és szerintem a film egyetlen célja az, hogy gondolkodtasson (és az tök jó, ha ezt még meg is osztjuk egymásal), persze van benne egy-két akár didaktikusnak minősíthető mondat, de igazából ez is csak segíti a gondolathullámzást a pro- és kontrázást, és a végén rájövünk, (vigyázat, ez már spoiler! is lehet), hogy miért fekete-fehér, és van benne egy pszichedelikus szeánsz is, de akkor az már csak a ráadás, mert kiderülhet, hogy a te célod eléréséhez hozzájáruló segítő kísérése volt a feladatod, de ez az én filmem, és ha megnézem újra, lehet, hogy egy másikat látok már.

patiszondícséret

No, most képzeld el, a rántott patiszon ízére vágytam, ezért hosszas várakozás után, hátha valaki megszólít, hogy nem kérek-e, mert éppen sütött, a vonzás törvényét valószínüleg ösztönösen működtetve, meg lettem szólítva, hogy kérem-e, van-e kedvem elkészíteni a kettő szép, egészséges csillagtököt.

Volt, szombati ünnepi ebéd lett (azért ünnepi, mert mindig ünnep, ha főzök) (jó, azért is ünnepi, mert piszok sok idő a pucolás, panírozás és picike serpenyőben a pár darabonkénti kisütés + krumpli, kukorica, saláta), de mindannyiunknak nagyon ízlett, annak a meghívottnak is, aki felnőttkora ellenére először kóstolt patiszont (és komoly húsevő) és persze nekünk is Lilivel. A patiszonok Borsod vagy Nógrád megyéből származtak (majd megkérdezem azt a kedvest, akitől kaptam), és rendkívül erős héjjal rendelkeztek, valami furcsa és meglepő mozdulattal a kést tartó hüvelykujjam begyét bírtam megsebezni trancsírozás közben, de elég pontosan, mert gyorsan pirosra színeződött a kezemben szorongatott tökszelet, ilyenkor nagymamámtól tanulva első dolog, hogy gyorsan csap alá (előbb az ujjam, aztán a tök), majd belenyomtam az ujjam a sótartóba, jól mutatott rajta az enyhén rózsaszín himalája só, (ma már csak sajog és dagadt kicsit), és ekkor még csak az egyik patiszon felénél tartottam.

Aztán ilyen lett:

paradicsomsaláta (persze, a hagymás változat :) )

házi steakburgonyával

Sült zöld paradicsom

Eljött a pillanat, hogy a kedves/kedvenc regényem címadó receptjét elkészítsem, ez gasztronómia kalandozásom csúcsa még ha ebbe is beletrollkodtam egy csöppet, mert nem használok állati zsiradékot, kókuszolaj ás napraforgóolaj keverékében sütögettem a korongokat, a felhasznált liszt pedig kukoricaliszt volt, a mártást a só bors mellett őrölt zöld kardamommal ízesítettem, szuper lett, a többi stimmel :)

Előtte, utána, közben ajánlom a könyvet és a filmet is tetszőleges sorrendben :)

Bulgursaláta

Montenegróban a nyaralás alatt készítettük először, úgyis mondhatjuk, hogy spontán, és nagyon kedvünkre való lett, ezért megtartjuk ezt a szokást.

Vittünk "zacskós" bulgurt, de az mindegy is, hogy zacskós vagy másmilyen, az a doboz, amiben két zacskó van, talán 125g egy zacskó tartalma és egy zacskóból kijön két adag.

Tehát ezt vagy azt a bulgurt megfőzzük és közben apróra aprítunk két közepes, vagy egy nagyon nagy paradicsomot, nem baj, ha sok a leve, ne vesszen kárba egy csepp se, és két gerezd fokhagymát is (utóbbit nagyon apróra, vagy át is nyomhatjuk ilyen célra gyártott nyomón)

Mikor megfőtt a bulgur, (ha zacskós, akkor kibontjuk lecsepegtetés után a forró zacskóból) és egy salátástálba borítjuk, ráhalmozzuk a paradicsomot és a fokhagymát, szórunk rá tetszés szerinti (sajnálom, de tényleg jó lesz bármivel, amit szeretsz) zöldfűszerrel szárított vagy friss állapotban, mi bazsalikomot használtunk és 2-3 evőkanál olivaolajjal meglocsoltuk, jól átforgattuk, és azon melegében megettük.

A képen látszik, hogy egyik alkalommal zabfasirt is lett (porból) hozzá, de aztán már csak önmagáért készítettük.

Jó étvágyat!

Hozzávalók 2 személyre:

bulgur kb 20 dkg

paradicsom két közepes vagy egy nagy vagy ízlés szerint

fokhagyma 2 gerezd

friss vagy szárított bazsalikom, vagy kakukkfű, vagy más

olivaolaj 2-3 evőkanál