morfondÍrok: már két napja itthon Indiából

2018. november 2., péntek

már két napja itthon Indiából

Időrendben gondoltam írni a mögöttem lévő két hetes útról, hiszen időrendben írtam a készülődésről, de lehet, hogy nem fog menni, kavarog bennem minden, így két itthon töltött éjszaka után is, és igaz, hogy már nem vagyok teljesen kába és nem is szédülök annyira, és már konyhát is takarítottam, de egy épkézláb mondatot sem tudok megfogalmazni Indiában töltött napjaimról. Sőtpláne időrendben!

15 nap Vrindávan - Agra - Amritsar - Risikés - Dehradun - Delhi

Vrindávan

A legfontosabb, amit hazahoztam egyik kedves vendéglátónktól, kalauzunktól Lalita Mádovatól hallottam:

"Indiában minden megtörténhet"

Ezt úgy a harmadik napon kaptuk, onnan kezdve bármire is csodálkoztak útitársaim, megnyugtatásul rögtön rávágtam: Indiában minden megtörténhet. Remélem, segített 😍

Azt hittem, jól felkészültem a képi dokumentálásra, hogy no name telefonom ezidőre édesapám samsungjára cseréltem, ezért erőst meglepett, hogy az első héten nem szinkronizálta a fotókat, ekkor a magammal vitt pendrive-ra próbáltam áttölteni, hogy törölhessek, a kapkodás miatt azonban mind a nyolc az Odiszi táncszínházban készített kiváló videót töröltem (és nem kaptam agyvérzést), a pendrive-ot az imént mertem megnézni, kb. a képek fele nem töltődött rá az első napokból Vrindávanban (nem kaptam agyvérzést).

Vrindávanban nevelkedett Krisna, ezért zarándokok tömegei keresik fel a kisvárost, aminek mi a turisták által nem látogatott részén laktunk egy dél-amerikaiak által fenntartott vaisnava asramban, ahol résztvettünk szertartásokon és a többiekkel együtt a templomban szőnyegen ülve étkeztünk. Kora reggel egy a majmoktól rácsokkal védett tetőn jógáztunk, szobáink asramhoz illően puritánok, két ágy, kis asztalka, (a második naptól nem működő ventillátor), némelyik szobához fürdő is tartozik, a miénkhez pont nem.

A kertet és egész Vrindávant a szent majmok uralják, ezért a városban csak jó szeműek élhetnek, mivel az agresszív majmok minden csillogót, zörgőt, mozdíthatót elvesznek az embertől pl. a szemüveget is (láttuk), sőt a templomoldalban lévő zárható szekrényből kivették útitársunk papucsát, megcsócsálták és eldobták, azt hallottuk, egymást is megtámadják, így itt fordított az élet, mint az állatkertben, az emberek rakják magukat ketrecekbe, hogy védjék magukat a majmoktól.

Mert bántani őket nem szabad, akárcsak a teheneket, akik békésen poroszkálnak az utcákon, utakon hömpölygő tömegben is, ahol, mi fehér emberek (bár kaszton kívüli, érinthetetlennek számítunk) csupa mosolygó kedves rádé-rádé köszöntést kaptunk, és hamar megtanultuk viszonozni is mellkasunk előtt összetett tenyérrel kis meghajlással és természetes mosollyal arcunkon.

Vrindávanban nyitott a csatornarendszer, napszakonként változó a szagok erőssége, fajtája, de ez pont annyira a része az utazásnak, mint a por, a sápadt napfény, a színek tobzódása, a Yamuna folyó hömpölygése, vagy a frissen csapolt kókusz íze.

Volt célom az utazással, majd kiderül, elértem-e, az itt minden esti Yamuna pudzsa virágkosárka (büdöskéből) mécsessel úsztatáson mormoltam erőst a vágyamat, aztán sírtam és sírtam minden látványtól és bármi történéstől úgy egy hétig.

Azt mondják, Vrindávan a tömény India. Az. A tömény élet maga.