Szüleim emlékére

Apám még él.

India és néhány szám

A hasonlítgatáshoz álljon itt, hogy Budapest lakossága 1,756 millió (2016), területe pedig 525 km².

Áááá dehogy, nem fogunk számolgatni, csak jól hangzott címnek, arra gondoltam, érdekelhet néhány adat* az útról, például, hogy

India 29 államából háromban - Uttar-Prades, Pandzsáb,  Uttarakhand - jártunk északon és Delhiben 2x, itt egy szállodában (2x), egy bazár utcában és egy Rámájáná előadáson voltunk.

Delhi (Nemzeti Fővárosi Régió, Harijána állam veszi körül három oldalról)
lakossága 18,98 millió, területe 1 484 km² (2012-es adat)

Új Delhi - ez nem a mi hotelünk

ez sem, ezt a szállodától sréhen szemben fotóztam

A szállodánkról nem tudok képet felrakni, és a nem omladozó Delhiről sem, pedig istenuccse azt is megörökítettem, csak sajnos megsemmisültek.

Vrindávan 
Uttar-Prades állam, népesség 60 000 körül + 5000 templom

Itt négy éjszakát maradtunk, az itt tapasztalt élmények, ahogy már említettem (és fogom is még) egy lórugással (vagy stilszerűen tehénrúgással) is felértek, a városka a Jamuna folyó partján fekszik, amely kellemesen ringat csónakon (jó, leírom, hogy fotóztam egy csurig tömött kompot is, mert bízom benne, hogy valaki mester még kivarázsolja a pendrive-ból), addig hoztam egy ilyen kíváncsiskodó tehenet.

azaz rögtön kettőt

és egy templomot

Agra 
Uttar Prades állam 87 km² 1 586 millió népesség (2011)

ezen a képen éppen a világ hét csodája közül az egyikbe kapaszkodom, hogy elhiggyem, hogy itt vagyok

Mindenhol cipőlevétel a tisztelet jele, lehet csak úgy, de fizetés fejében őrzés alatt is hagyni a lábbelit, a Tadzs Mahal-nál cipővédőt adnak a belépő mellé és egy flakon vizet.

ilyen kis hangyák vagyunk

Természetes, hogy ennek a grandiózus építménynek is vitatott manapság az eredete. Erről ott hallottam először, itthon rákerestem és EZT találtam, azt írja, már évtizedek óta folyik ez a téma, ami azért megnyugtató, hiszen még csak 8 éve hindu nacionalista a miniszterelnök.

Amritszár 
Pandzsáb állam 170km² 1,133 millió népesség

egy szikh úr a vonaton

Mert Pandzsáb államot jellemzően szikhek lakják, akik nem nyírják a hajukat, és egyéb szőrzetüket, a férfiak mindig turbánt viselnek, ma már a szivárvány minden színében az aktuális öltözékhez választva, a képen a tintakék autentikus viselet.
A szikh tanítványt jelent (szanszkritül) és tanulást is a pandzsábi nyelvben, a vallás (csöppet sem árnyaltan fogalmazva) a hindu és az iszlám között foglal helyet, vagy ha mást kérdezünk, akkor a hindu vallás egyik ága, amely az iszlámból vett át elemeket, az biztos, hogy a nők oldalán is ott fityeg változatos formában és méretben a jellegzetes görbe pengéjű Kirpán vagy Kard, amely arra figyelmeztet, hogy az igazságért kell harcolni a gyengék és az elnyomottak védelmében.
ide még teszek fel egy saját képet, bocs

Devprayag
Uttarakhand állam

A városka, mint az ázsiai Positano, íme:

Alaknanda és Bhagirathi folyók találkoznak itt, és Gangeszként egyesülve folytatják útjukat

Csobbanni a jeges Gangeszben jött meg a kedvem, nem ám, készültem rá, ahogy (egyedüli) férfi útitársunk, a melegben és a lágy szélben meg is száradtunk volna, de indulni kellett tovább.

Dehradun 
Uttarakhand állam 578 ezer lakosság, 300 km²

A Tibeti negyedbe látogattunk, a számos sztúpa közül megnéztük a legnagyobbat, fényképezkedtünk buddhista szerzetesek egy készséges csoportjával és szomorkodtunk, azaz én, hogy naplementekor értünk ide, ezért a képek szóra sem érdemesek lettek.

az emeleti bejárathoz lépcső vezet, a földszintit pedig a lépcsősor takarja

csapatunk fele a fotón

Risikés 
Uttarakhand állam 100 ezer körüli lakosság

A jóga fővárosában is négyet aludtunk és kettő privát, azaz számunkra rendelt pudzsán (szertartás) vettünk részt.

a Gangesz partján az egyik

a másik egy kis hegyi templomban

És itt gyalogoltuk a legtöbbet - csak hogy a számoknál maradjak -, a második privát pudzsa napján még egy vízeséshez is felmásztunk (hogy egy pöttyet eltévedtünk közben, számottevően nem növelte a távot), ami végül - gyenge erősségűre állított lépésszámlálóval lett 21 km. (Véletlenül az ajurvédikus masszázst nem másnap, hanem előző nap kaptuk, de másnap erőst igyekeztük felidézni 😇.

nem működött a bojler

zuhány után az öltöző csak nőknek

* megértésedet kérem, a bejegyzésben szereplő népesség és egyéb hivatalos adatok helyességéért nem vállalhatok felelősséget, a netről szemezgettem

India ízei

Az itthonlétben az a jó, hogy mesélhetek az Indiában töltött két hétről, ahogy tegnap is kedves, érdeklődő kollégáimnak kivetítővel, masala chai-jal és édeskömény-variáció kóstolóval.

Sajnos a fotóim egy része megsemmisült (hogy mi okból, ne firtassuk, hosszú), de útitársaim profi terméséből kaptam párat, azokból egészítettem ki a sorozatot.

Csodás hangulatú délután volt, nagyon köszönöm a figyelmet, a kérdéseket, a hozzászólásokat, köszönöm, hogy szakítottatok időt, hogy megoszthattam élményeimet. (Élményeim egy részét. Mert persze minden nem jutott eszembe.) Ahogy az sem, hogy tegnap volt Divali, a hinduk fényünnepe, amikor a mécses(ek) gyújtása, a ház fényárban úsztatása a szertartás központi eleme. Ezért hát most mondom: A Fény legyen velünk!

kép a netről

De (legalább gondolatban) vissza Indiába! 
Az első napokban teljesen össze voltam zavarodva az erős, valóban zsigerig ható élmények, az összes érzékszervünkre irgalmatlan erővel ható tapasztalások kétségbe sodortak, és kérdeztem is messengeren az itthoniakat, de hogy fogom én mindezt visszaadni (mármint megosztani, elmesélni), hiszen felfogni sem tudom. 
Felfogni még most sem tudom, de az első pánik után, elkezdtem érezni, és önfeledten átadni magam mindennek, ami India.

Jöjjenek most az ízek, úgy is mondhatnám, ízelítő azokból, amiket lehetőségünk volt kóstolni és néhány hely, ahol ezeket fogyasztottuk.

Nem kérdeztem rá ugyan, hogy a társaságból rajtam kívül hányunkat került el az út folyamán a hasmenés, gyanítom, gyér létszámú csapat lennénk, elsőként csoportvezetőnknek segített házipatikám, majd másnak is, én olyan szerencsés voltam, hogy emésztésem még annál is jobban működött ott, mint itthon, így arra a kérdésre, "indiait, vagy európait?", én mindig az elsőre adtam a voksom.

Negyven a témába vágó kép készült, ebből válogattam:

asramban a reggelink

Vrinda Kunja asramban legtöbbször ilyesmi reggelivel alapoztunk, a gyümölcsök és a gabona, granola is változatosan került a tányérra, és a joghurt is hol hígabb, hol sűrűbb, hol savanykásabb, hol pedig fűszeresebb volt, nem lehet megunni 😊

Ez egy autentikus böjti ebéd, Vibha Sinha, a kedves vendéglátó házaspár nőtagja főzte tízünknek. A komoly vallásgyakorlók ilyenkor teljes böjtöt tartanak, de sokan vannak (manapság), akik ezeket a szerintük 😆 egyszerű ételeket megengedik maguknak- hallhattuk szabadkozva tőlük, miközben mi dugig laktunk a sok finomságtól.

Ez pedig a legfinomabb "rakottkrumpli" az asramban, a szakács csak hindiül beszél, így nem tudtuk meg, miből készült az az elképesztően finom szósz, amibe megforgatta a héjas krumplit, mielőtt rászórta a reszelt sajtot. Ha valakinek van ötlete, bátran írja meg!

Agrában, a Taj Mahal - látogatás után (úgy tűnik, mintha természetes volna ezt írni, Taj Mahal - látogatás, de nem elképesztőőőőőő, hogy láthattam) erősen megéhezve utcai árustól vásároltunk és nem bántuk meg, a burger természetesen vegetáriánus, hopsz azt nem is mondtam, hogy a hinduk általában hústalanul esznek, (de láttunk néhány húsos éttermet, gyorsétkezdét is), a fűszeres leveles tésztában finoman ízesített krumplis töltelék van, mindkettőhöz csípős szósz jár (természetesen, másmilyen nincs is), azt hiszem, nem meglepetés: jól laktam 😊

Risikés

A felső képen a lila ház utáni házban működő motel(?) második emeletén van az a szobaétterem, aminek alacsony, 10-12 személyes asztalkája körül a földön ülve a konyhába beláttunk (alsó kép). 
Itt a rendelésünk leadását követően  - 5 sütőtök leves, 2 paradicsom-, 3 zöldségleves -, az egyik főzőlegény kivett az étteremben álló hűtőszekrényből egy darab sütőtököt, majd kb húsz perc múlva előttünk gőzölgött az indiaiasan fűszerezett, gyömbéres leves. Persze, megpróbálom majd emlékezetből elkészíteni itthon 😏

Ez is Risikés, a Gangesz másik partján, a dosa-s (ejtsd dószás) hely, felső képen az ebédünk maga, a papírvékony lepény fűszeres krumpli töltelékkel, ekkor masala dosa a neve, mellette kétféle zseniális (ugye értelemszerű, hogy csípős) mártás, úgy fogyasztjuk, hogy törünk egy darabot a dószából és belemártjuk a mártásba, vagy mártásokba, majd jóízűen megesszük.
Kerestem a neten receptet, rengeteg van....mind különböző 😃 Az alsó kép szintén az étteremben készült.

Mikor Risikésből egy hegyi kis templom felé tartottunk, megéheztünk, az útmenti kifőzdéből kóstoltuk (a kifőzde a fotó hátterében, az út másik oldalán látható) ezt a csodafinom (csípős) pakorát (csicseriborsó lisztbe forgatott és hiretelen kisütött zöldségek, csilipaprika is csípős szósszal)
Előtte masala chai-t (ejtsd: maszala csáj) kóstoltunk és felüdültünk a kb 35 fokban (azért kb. mert igazán senkit sem érdekelt, hány fok van, pont jó volt)

Ez is egy (taxisunk által ajánlott) útszéli étterem (fent), ahol a legfinomabb lencsét tálalták útban Devprayag felé (ahol a Himalájából két folyó egybefolyik és onnantól Gangesz a neve, de erről majd később), és ebben a gyönyörű szelencében (lent) étkezés után az édesköményt a jó emésztés érdekében rágcsálni ( a fehér kristályok a cukor, együtt is finom) ezt a szokást itthon is tartom és ajánlom:

Csapvizet nem iszunk Indiában, a bélflóránk nem bírja, palackos vizet mindenhol árulnak, de a helyjegyes kocsiban a vonaton a jegyhez jár, ahogy kaja és masal chai is:

Végül egy kakukktojás, ebből nem kóstoltunk ugyan, de olyan gyönyörű virágformára tépkedett pomelo kosárkákat árultak mindenfelé, hogy legalább fotón elhoztam:

Nos, mivel bőven maradt még a témában fotó, a későbbi bejegyzésekbe beillesztem majd azokat is.
Addig is jó étvágyat kívánok!

már két napja itthon Indiából

Időrendben gondoltam írni a mögöttem lévő két hetes útról, hiszen időrendben írtam a készülődésről, de lehet, hogy nem fog menni, kavarog bennem minden, így két itthon töltött éjszaka után is, és igaz, hogy már nem vagyok teljesen kába és nem is szédülök annyira, és már konyhát is takarítottam, de egy épkézláb mondatot sem tudok megfogalmazni Indiában töltött napjaimról. Sőtpláne időrendben!

15 nap Vrindávan - Agra - Amritsar - Risikés - Dehradun - Delhi

Vrindávan

A legfontosabb, amit hazahoztam egyik kedves vendéglátónktól, kalauzunktól Lalita Mádovatól hallottam:

"Indiában minden megtörténhet"

Ezt úgy a harmadik napon kaptuk, onnan kezdve bármire is csodálkoztak útitársaim, megnyugtatásul rögtön rávágtam: Indiában minden megtörténhet. Remélem, segített 😍

Azt hittem, jól felkészültem a képi dokumentálásra, hogy no name telefonom ezidőre édesapám samsungjára cseréltem, ezért erőst meglepett, hogy az első héten nem szinkronizálta a fotókat, ekkor a magammal vitt pendrive-ra próbáltam áttölteni, hogy törölhessek, a kapkodás miatt azonban mind a nyolc az Odiszi táncszínházban készített kiváló videót töröltem (és nem kaptam agyvérzést), a pendrive-ot az imént mertem megnézni, kb. a képek fele nem töltődött rá az első napokból Vrindávanban (nem kaptam agyvérzést).

Vrindávanban nevelkedett Krisna, ezért zarándokok tömegei keresik fel a kisvárost, aminek mi a turisták által nem látogatott részén laktunk egy dél-amerikaiak által fenntartott vaisnava asramban, ahol résztvettünk szertartásokon és a többiekkel együtt a templomban szőnyegen ülve étkeztünk. Kora reggel egy a majmoktól rácsokkal védett tetőn jógáztunk, szobáink asramhoz illően puritánok, két ágy, kis asztalka, (a második naptól nem működő ventillátor), némelyik szobához fürdő is tartozik, a miénkhez pont nem.

A kertet és egész Vrindávant a szent majmok uralják, ezért a városban csak jó szeműek élhetnek, mivel az agresszív majmok minden csillogót, zörgőt, mozdíthatót elvesznek az embertől pl. a szemüveget is (láttuk), sőt a templomoldalban lévő zárható szekrényből kivették útitársunk papucsát, megcsócsálták és eldobták, azt hallottuk, egymást is megtámadják, így itt fordított az élet, mint az állatkertben, az emberek rakják magukat ketrecekbe, hogy védjék magukat a majmoktól.

Mert bántani őket nem szabad, akárcsak a teheneket, akik békésen poroszkálnak az utcákon, utakon hömpölygő tömegben is, ahol, mi fehér emberek (bár kaszton kívüli, érinthetetlennek számítunk) csupa mosolygó kedves rádé-rádé köszöntést kaptunk, és hamar megtanultuk viszonozni is mellkasunk előtt összetett tenyérrel kis meghajlással és természetes mosollyal arcunkon.

Vrindávanban nyitott a csatornarendszer, napszakonként változó a szagok erőssége, fajtája, de ez pont annyira a része az utazásnak, mint a por, a sápadt napfény, a színek tobzódása, a Yamuna folyó hömpölygése, vagy a frissen csapolt kókusz íze.

Volt célom az utazással, majd kiderül, elértem-e, az itt minden esti Yamuna pudzsa virágkosárka (büdöskéből) mécsessel úsztatáson mormoltam erőst a vágyamat, aztán sírtam és sírtam minden látványtól és bármi történéstől úgy egy hétig.

Azt mondják, Vrindávan a tömény India. Az. A tömény élet maga.

2018.10.17.

Indira Gandhi repülőtér 2018.10.18

Vrindávan felé útközben az első masala chai (masala tea),
 ettől kezdve minden nap legalább egy csészével :)

szobánk az asramban

jógázó helyünk
legtöbbször majomlátogatók gyűrűjében

az asram kertje
hátul, a boltívek a templombejárat

a csatorna

csónakon a Yamuna folyón

"utcabál" Káli istennővel