Boldogan olvastam verseidet, boldogan tapasztaltam a mélységet, az érzelmi gazdagságot, és érzékeltem közben az útkeresésben rejlő pánik káoszát.
Azt játszottam, hogy én vagyok az a 16-20 év körüli, akit megszólítanak a versek, és örülök - ahogy gyerekként a Zsebtévének* örültem (milyen érdekes egybeesés Zsebtévé-Zsebuniverzum), hogy nekem, a gyereknek is van végre híradóm -, összegubancolódott kamasz-fiatalfelnőtt lelkem lenyomatait nyomtatásban látni.
És örül a valós felnőtt lényem: a megszólított korosztály példát kap, hogy a tobzódó sűrűség megfogalmazható, és hogy az akár tudattalan írásterápiáját ő is megoszthatja vagy akár el is rejtheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése