A mi színházi tavaszunk 3.

Múltkor még azt hittem ez lesz az utolsó színházi élményünk az évadban, de aztán egyik éjszaka csak "leütöttem" két jegyet egy másik friss csemegére is, de erről részletesebben majd akkor.

Most pedig az Ithaka (Katona József Sinház) asszem, a premiert követő előadásáról fogok áradozni, közhelyesen és szentimentálisan, mert nekem olyan katartikus élményben volt részem, mint kevésszer életemben. Mióta nem a színház a szakmám - idestova 20 éve- nem néztem meg egy darabot többször, de most az előadás felénél eszembe jutott, hogy ezt bizony többször szeretném látni még, és jajde erősen sajgott fel bennem -mert nekem akkor is, örökre az az igazi, a lényegi- a próbafolyamat átélésének hiánya.

Nagy várakozással mentem, és már ebben bukott az ígyszokottazlenni, nagy várakozásomat aztán utca, mit utca, sugárút hosszal verte az eredmény. 

Persze, baromi ügyes megoldás, hogy a tengerbe érkezünk a nézőtérre, és mivel a díszlettel -Balázs Juli-, be vagyunk már vonva, a következetes rendezés meg is szólít minket nézőket, pici világítást is kapunk egy helyt, de ez csak amolyan finom, gyengéd karnyújtás, semmi agresszió, vagy interaktivitás, csak mégis annyi, hogy megvan az érzés, hogy ennek az avittas történetnek ma én is részese lehetek. Szeretem a "kukucska színház" bármilyen apró nyitását.

Borzasztó vagyok, mert az előadás utáni színlap tanulmányozásig én nem tudtam, ki a rendező, közben sem próbáltam kitalálni, és óriási, nagyon nagyon nagyon örömteli meglepetés volt, -mert amennyire hiányzott a rendezés a Nóra-Karácsony Helmeréknél-ből erről ITT , annyira megleltem most "általában és a részletekben" (idézet a linkelt posztból) is - , hogy ugyanaz a rendező, ide is írom Székely Kriszta.

Borzasztó vagyok, mert mit nekem Odüsszeusz, mit nekem Nagy Ervin (és a többiek), az író Závada Péter miatt mentem én. 

És borzasztó vagyok, mert nemcsak a verseiből és néhány nyilatkozatából ismerve érdekelt újabb műve, hanem felmenője Závada Pál írásai és személye miatt. Hát számít egy író, egy művész személyisége? Dehogy! De azért annyira jó, hogy a Závada Pál ilyen jó ember, ahogy a riportokból és a róla nyilatkozóktól kiderül.

Ilyen érdekes olykor, hogy miért is nézzük meg ott és akkor éppen azt a darabot. Megpróbálod? De őszintén ám, mert különben csak rabolod a saját idődet :)

Az előadás olyan, mint egy klasszikus szeretkezés.

Az előjáték, mint egy nyitány ízelítőt ad a jóból, ami következik (jut eszembe, a Nóránál is fellelhető ez a technika, csak ott kicsit testidegen marad), aztán percről percre fokozódik, kavarog a hű történetmesélés mentén a játék, az élet szenvedélye, míg egyszer csak, most tessék figyelni, de vigyázni is, mert SPOILER, a madáchi űrben, orgazmusos katarzisban (és nem fordítva) robban - ekkor már csendesen sírdogáltam -, aztán a csendes, elnyújtott, jóleső kijózanodás, a megérkeztem (hoppá!) érzése - bocs, de ennyire jó az egész, hogy arra asszociálok, amerre az alkotók idézőjelben akarják idézőjel bezárva -

Minden és mindenki a helyén van, minden úgy van, ahogy lennie kell, annyira, hogy még az egyik jelenetben elcsattanó überciki pici poénocska kicsúszásának tök emberi magyarázata: "bocs, nem bírtam megállni" is csak a darab emberközpontúságát hangsúlyozza, és így persze rögtön kedveljük is, hiszen emberek vagyunk mi is. Vagy mi.

El akartam mesélni, hogy melyik a kedvenc jelenetem, de ahogy keresgetem, hogy melyik a leg, úgy sorjázik előttem végig az előadás, talán így egy kicsit mégis: Antikleia-Küklopsz-Kirké-Nauszikaá-Pénelopé..., na de persze, hogy Pallasz Athene-Odusszeusz....., na hát tényleg az egész, és úgy, ahogy van.

Azt mondják az előadásra, hogy feminista, hát én azt nem tudom, de ha ez a feminizmus, akkor szeretem. 

Bodnár Erika és Nagy Ervin

A mi színházi tavaszunk 2.

Nem várom meg ezévadi utolsó színházlátogatásunk, kamaszkori kedvencemet láttuk a Katonában a minap, Ibsen Nóra/Babaház, 2016-os nevén Nóra-Karácsony Helmeréknél (már a cím is beszédes, de erre majd visszatérek), nagyon nehezen jött össze a jegy, de egy éjszakai netes barangolásom meghozta május 10-i eredményét

Jó, ezért egy kicsit meg vagyok hatva, meg azért, mert amikor először olvastam a drámát, - és esküszöm, nem tudtam, hogy feminista vagyok (tudni most sem tudom, de erősen gyanítom) -, olyan erős hatással volt rám, mintha érteném, pedig nem, csupán az érzés volt meg, az üzenet jött át, de nem ez a legfontosabb a művészetben? A kérdés költői, valójában mindegy, hogy így gondolod-e, nem azért, mert nem számít a véleményed, hanem, mert nekem ez a legfontosabb, és ez nem vita, ez az én ízlésem. Mivel ez a dráma mélyen, a lelkemig hat, a rég elfeledett beteljesületlen vágy is eszembe jutott, ha valami, akkor ez volt a szerepálmom (nemcsak a színpadon, az életben sem játszottam el)

Amikor először láttam a drámát, a Babaház címen futott, és valóban olyan is volt - utánanéztem, és Nóra volt a címe az előadásnak, csak az emlékezetem csalt meg, mert olyan babaházas lenyomatot hagyott, a butuskán (tanulatlanul) hagyott, de a megfelelő külcsínnel rendelkező elhanyagolt oldalborda velőtrázó bátorságú - és mivel ez nem illik hozzá -, irreális válaszkísérlete az őt ért igazságtalanságra

Az a meggyőződésem, az a  mániám, hogy a szöveg - amióta Lili irodalommal foglakozik, azóta én is ezt a kifejezést használom drámára is :D -, ha jó, bármelyik korszakban előadható érvényesen, hiszen csak az alkotó régi, a a színrevivők maiak

Mára ugye nemek közötti egyenlőség van, nem botránkoztat meg senki, ahogy még 1879-ben, ha egy lenézett, alázott feleség örökre kilép az ajtón, hát nem is erről szól ez a mostani adaptáció

A címre (ahogy ígértem) visszatérve: Nóra-Karácsony Helmeréknél, és valóban ezt kapjuk, a család és néhány tartozékuk karácsonyoz

Az első részben (mármint az egyfelvonásos előadás első felében) az jutott eszembe, hogy ez a világcsodája sokoldalú színésznő Ónodi Eszter mintha nem hinné el, hogy el tudná játszani Nórát, aztán a végén az, hogy Nórának nehéz játszani a szerepét - csak még nincs semmi oka kilépni a bárhonnan, mert szeretet van -

Az első részben nem értettem, mért a mindenben kiváló Fekete Ernő a férj, aztán a végén köszöntem szépen, hogy hozzásegített a XXI. századi Ibsen-előadás megértéséhez

Nem általában, hanem a részletekben hiányzott a rendező, de nem lovagolnék rajta, mert így is nagy dobás, de mire ez az irdatlan mennyiségű és hangsúlyú zenei betét, a karácsonyfa föl-alá gördeszkáztatása, Pelsőczy Réka fotel mellé guggoltatása amiatt, hogy a következő 10 másodpercben a számára üresen hagyott helyre vetődjön a címszereplő, - igen, amikor Kristine hangsúlyosan leguggolt tűsarkain, mire végiggondoltam, hogy akkor abba a fotelba mindjárt beleül.... már bele is ült tigrisugrással Nóra -, és tudom, hogy ez apróság, de mit tegyek, ha ezeknek van nekem nagy jelentősége, varázsolni sokan tudnak, pontosnak maradni kevesek tehetsége

Ónodi szerelmes asszonyt játszik, aki szereti a gyerekeit - mind a hármat -, de a férjéhez kötötte az életét, valszeg ő is megfogadta - mint a férje és még annyi pár -, hogy kitart jóban rosszban, és ő így is tett önként és dalolva..... semmi naivitás, semmi butuskásság, egy önmaga előnyeivel tisztában lévő, alapvetően jószándékú és segíteni másoknak sem rest asszonyt játszik, (mondanám, hogy kerettörténetét tekintve párja a most futó Táncterápia c. filmnek, de mégsem), aki a nagy felismerést követően löttyös indulatból, ahogy Ibsen megírta, pakol, kabátba búj, de VIGYÁZAT SPOILER 

megáll a színpad elején-középen, és nem mozdul, csak néz minket

És itt jöttek szemembe a könnyek, mert simán benne van, hogy...... marad, és ettől igazán XXI. századi ez az adaptáció

Ajánlom nézését minden emancipált és majd ezután emancipálódott embernek és emberpárnak, és persze a maradéknak is sok szeretettel

Felhívás keringőre -helyett- egy kis futásra

Négy hetes futás kihívás ITT

Még mielőtt elszaladnál azért, mert ezt nem vártad tőlem, hogy még a fizikai valódba is beleszólok, nézd meg, hogy mit tartalmaz a program, és hogy miért is ajánlom ;)

Nekem több felmentésem is van futás alól, rejtett csipőficamom miatt korlátozott a képességem, nincs cipőm, és utálok futni, DE amikor átfutottam a cikket, mint a bogár a fülben bizsergett bennem, hogy de hát ez először csak 5 perc, a végén pedig max. 11! Nemár ne próbáljam meg :D

Cipőm nincs, egy elnyűtt decathlonos szandálban rovom az utat második hete, de a stílusomhoz pont megfelel, nem tervezek beruházni ennyi mozgáshoz futócipőre sem (bocs, ha megítélsz érte)

Ide is leírom a programot, hogy jobban lásd (a fentebbi linken cikkel együtt van)

1.hét:

hétfő pihi, kedd 5x1 perc futás-gyaloglás, szerda 7x1  perc futás-gyaloglás, csütörtök pihi, péntek 8x1 perc futás-gyaloglás, szombat-vasárnap pihi

2.hét:

hétfő pihi, kedd 6x1 perc futás-gyaloglás, szerda 8x1  perc futás-gyaloglás, csütörtök pihi, péntek 9x1 perc futás-gyaloglás, szombat-vasárnap pihi

3.hét:

hétfő pihi, kedd 7x1 perc futás-gyaloglás, szerda 9x1  perc futás-gyaloglás, csütörtök pihi, péntek 10x1 perc futás-gyaloglás, szombat-vasárnap pihi

4.hét:

hétfő pihi, kedd 8x1 perc futás-gyaloglás, szerda 10x1  perc futás-gyaloglás, csütörtök pihi, péntek 11x1 perc futás-gyaloglás, szombat-vasárnap pihi

A négyhetes kihívás második hetének lett vége pénteken, tehát a felénél járunk :) és fitnesz nóbeldíjat adnék, aki összeállította ezt programot, még én is bírom, és még én is kitartok! ilyen még nem volt, próbáltam plank-, pilates-, megnemtommi kihívást már, de mindből kidőltem, itt pedig alig várom péntektől, hogy kedd legyen :D a titka a módszernek, hogy nem tolja túl, a hét hét napjából 3 nap akciós, 4 pihen, és valahogy pont jól esik az életmódomhoz, hogy szombat-vasárnap-hétfő szabad (futás szempontból, mert tajcsi és/vagy jóga van), kedd-szerda futás, ez azért jó, mert kedden lelkes vagyok, ami szerdán még kitart :D, csütörtökön pihenhetek, és pénteken megint van kedvem, mert utána 3 napig úgysem kell magam "erőltetnem", nálam így működik a pszichikai motíválása, a fizikai pedig, elkezdtük 5x1 perc futás-gyaloglással, oké, hogy lassúbnál lassúbb kocogás, amit csinálok, de azért csak elindultam :D, aztán ez péntekre már 8x1 perc lett, ekkor ez már nagy büszkeség, de nehéz, ezért a következő kedden örülünk, mert nem növekszik az adag, hanem visszacsökken, és az előző heti elsőhöz képest nől csak 1gyel, azaz 6-ról indul, és pénteken 9x1 perc a penzum, ami újra nehéz, de büszkeség, és így tovább még két hétig :D imádom, és ajánlom! <3

(Fotó sajnos nem készült (még), mert a nagy hevületben mindig elfelejtem:D )

munka-ünnep

hogy mit ünneplünk május 1-jén? arról  ITT olvashatsz

tudatosítsuk, az 1990-es évektől "a munkavállalók szolidaritási napja lett, a külsőségek elhagyásával számos helyen majálisokat rendeznek ilyenkor"
no és persze a szakszervezetek.... mert vannak még olyanok.... én is tagja vagyok egynek 1... vagy 2 éve.... de pont most gondolkodtam el, minek is léptem be...

Munkát! kenyeret! Munkát! kenyeret! jön a tömeg, a tömeg!
a teljes szöveg ITT
szerettem ezt a verset mondani, akkor ez volt a munkám....

gyakran hallani, olvasni (különösen) művészektől, hogy milyen szerencséjük, hogy a hobbijuk a munkájuk, és mivel a hobbinkat szeretjük, természetes, hogy ez a hobbi-munka szerethető

gyors közbevetés, találkoztam olyan művészekkel is, akik patikamérlegen mérték az időt, és az energiát, amit a hobbi-munkájukkal töltöttek, és most a pénzről nem beszélek, mert ugye a hobbit akkor is űzzük, ha mi fizetünk érte......

aztán vannak a kevésbé szerencsések, akik abból a pénzből élnek, amit ők keresnek (nem apuci-anyuci-házastárs), közöttünk is akadnak sokan bizonyára, akik szeretik a munkájukat.....

akadnak? egyre bizonytalanabb vagyok a jajcsakaztnekérdezdmivanamunkahelyen, a nemtudommeddigbíromeztarobotot és az ennyipénzértaztántudodmikorhajtommagam kezdetű sóhajok, segélykiáltások után

lehet-e szeretni ma a munkát (itthon) ? 

el tudjuk-e hessegetni az árnyékokat, ha vagyunk olyan szerencsések, hogy jó fizetést kapunk? vagy minden munkanap ébredéskor azt várjuk, mikor tehetjük le aznapra, vagy hétvégére, amikor végre azt csinálhatja mindenki, amit szeret.... és jó, ha életünk során megtaláltuk legalább ezt, hogy ne a pia-kábszer-kütyük legyenek a szabadidő-alternatíva...

vajon a földet művelő, állatokat tartó nagyapámtól, nagyanyámtól megkérdezte-e valaki, hogy szereti-e a munkáját; tették a dolgukat olyan természetességgel, ahogy felkel a nap, dobog a szív (bocs a nyálért, de elérzékenyültem), és én most gondolatban megkérdezem tőlük, és azt mondják csodálkozás nélkül, hát mi mást tehetnénk, ezt láttuk, ezt tanultuk, hogy dolgozni kell...

élet-munka-ünnep

vajon elérhetjük-e valaha, hogy mindenkinek az legyen a munkája, amit szeret?

a virágsövény mögött ott van a sandi temető