Egyszer csak kíváncsiak lettünk a kortárs drámára. Igen, most nem csak úgy néztük a színházi előadás kínálatot, hogy melyik előadást, hol, kik játsszák, hanem, hogy ki és mikor írta? Jó mi? Még két szűrőn át kell mennie a kiválasztottnak.
Áprilisban "gyorsan" megnéztünk három ilyet, egyet a Katonában, egyet a Vígben, egyet a Tháliában.
Természetesen mindhárom stúdiószínházi előadás, értsd ezalatt, hogy 60-100 ember foglal helyet a díszlethez igazított széksorokhoz, ebben fantáziát egyedül a Tháliában látott előadás produkált és a Vígben biztosított a fejek kényelmes látás minden székből. Igen, ez is számít.
Az ilyen szobaszínházi előadások sajátossága, hogy összevárják a nézősereget és egyszerre tódulunk be ki-ki a megfelelő helyet vadászva, lévén nem helyre szólnak jegyek, igen, a három roham után a következő 2 színházi látogatásunk már helybiztosított lesz :D
Az nagyszerű, hogy ezekre az előadásokra is megvan az érdeklődés, az meg megszokott, hogy Magyarországon nem tud megbukni egy darab sem, ha már elmentél megnézni, tapsolsz is a pénzedért, még ha arra is jutottál, hogy soha többé a közelébe se mész az ilyen helynek, és még a kapcsolatot is megszakítod azzal, aki javasolta, hogy ezt nézd meg. Persze, ilyen biztos nem volt, de azért mindegyik alkalommal jó pár üveges tekintetet láttam :)
De térjünk vissza az elejére, azaz dehogy, még egy kis kitérő, nem tudom, ki hogyan vesz jegyet, én megpróbálok a neten, a színház oldaláról vásárolni, és persze, sose tudom, mikor kezdik el a következő hónapra árusítani a jegyeket, ezért aztán rendre azt látom, hogy -elfogyott, elfogyott, elfogyott- igen, ezért lett ez a három választás, mert ezekre lehetett jegyet kapni.
Na most térhetünk vissza az elejére:
Katona József Színház: Dan Lungu: Egy komcsi nyanya vagyok igen, jegyezzük meg az író nevét, most jelent meg következő regénye magyarul A kislány, aki Istent játszott , volt alkalmunk hallgatni a kötetbemutatót a Nemzetközi könyvfesztiválon és bizony nem bántuk meg, ott hallottuk ezt a reménykeltő mottót, miszerint "Amit a politika elront, azt a művészet megjavítja"
A könyvről is írok majd, amint elolvastam, de most egy kollégám kedvenc, igen nagy koncentrációval, épp ezért lassan olvasható könyvét az Abban a házban--t olvasom.
Az Egy komcsi nyanya vagyok, eredetileg szintén regény, most a színpadon monodráma (képek a fenti linken elérhetők), Csoma Judit játssza nagyon szépen, nagyon tisztán, nagyon meghatóan, köszönetünket felé a nagyszerű élményért szerencsére szóban is ki tudtuk fejezni az előadás után a színház előtt.
Én könyvvel, filmmel, színházzal tanítanám a történelmet, a közelmúltat is, egy jót beszélgetnék a mű után, ahogy tettük is Lilivel, meséltem neki (megint), hogy milyen hétköznapi megjelenései voltak itthon a szocializmusnak, és hogy mennyire érthető és méltánylandó ennek a darabbeli romániai román nőnek minden érzése, akinek összes fiatal öröme, aktív élete a diktatúrában telt, jaj mennyire vigyázni kell(ene) a demokráciára, ha már kivívtuk - gondolom még hozzá, de szerencsére ez az este Romániáról szól, nem rólunk.
A következő darab a A Pentheszileila program , istenbizony a véletlen műve, hogy ez is romániai, de ez viszont magyar, és ezért persze a szerző, aki egyben a rendező is jelenleg Németországban él.
Három erős női alakítás, há....kettő kevésbé erős férfi, összesen hatan adnak kb. nyolc szerepet, vagy nemtom, egy generációt biztos hogy elosztanak egymás közt.
A legfiatalabb nő viszi a hátán az előadást, hatalmas energiával, nagy erőbedobással, mély átéléssel, a régebb óta fiatal Lázár Kati pedig elegánsan (csakúgy istenadta tehetségből) megcsinálja, amit rendeztek neki, a többi szereplő helyenként groteszkül hatva, de becsületesen játssza a szerepét.
A történet nagyon jó, rendező után kiált, aki nem egyszerűsítené le az előadás végét a divatos családállítás kínos panellszövegeivel, mert tudná, hogy a darab maga üzeni, hogy ez az egész egy családállítás, melyben egy fiatal nő keresi saját sorsát a kemény ősök között.
p.s.: A cím csodaszép, de soha az életben nem fogom tudni megjegyezni, ahogy a Tháliában látott darab, a A Grönholm módszer címét sem soha.
A szerző, Jordi Galceran (1964) spanyol író, Bakucz Dóra fordítása a legjobb szöveg a háromból, pontos, sallangtalan, mondható, természetes, érzékletes, na ez volt a legfontosabb szempont, az áprilisi színháztúrában, hogy milyenek a mai szövegek, hát ez nyert :)
Az előadás végig izgalmas és tartalmas, utána még sokat beszélgettünk róla Lilivel, úgy is, hogy a végét, hát bizony ennek is a végét valahogy nem bírtam befogadni, vagy elfogadni, bármilyen vulgáris a hasonlat, végig működik az élvezet, aztán az orgazmus, jó nevezzük katarzisnak, na az elmarad.
Ennek ellenére vagy éppen ezért szívesen megnézem majd más társulat előadásában, úgy olvastam, szívesen veszik elő ezt a nagyszerű és a mai valóság egy darabkáját bemutató drámát.
Nézd meg te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése