Mozihét és Holdújév bankett

Most aztán annyit voltam moziban, mint tavaly egész évben! Volt egy kedves barátnő is hozzá, aki mindkétszer úgy rendezte, hogy jöhessen, bár rezgett a léc, amikor pénteken déltájt az Operánál tudta csak letenni az autót és kocogott át bubi híján a Puskin mozihoz, ahol szerencsére én már megvettem a jegyet, és a helyet is foglaltam (ez most poén, mert kb. 20-an voltunk a nagy teremben), mert épp azon volt már, hogy lemondja, és visszakússzon dolgozni a hegyre. De az még odébb volt.

Akkor kezdjük innen.

Közeleg az Oscar, ideje volt, hogy megnézzük már A víz érintését, és persze, hogy nem bántuk meg. Lelkesedésemben még aznap délután ezt írtam a facebookon: "egy kicsit ez is ijesztő volt, de nem a lény miatt, izgalmas is, szép is, volt benne egy kis hidegháború és olyan jó 'Amerika a 60-as években' színek, egy zseniális néma alakítás, no meg egy jó történet, ami, ha akarom így volt, ha akarom nem, mert csuda ügyes volt a vége megoldás (is) nézzétek!"

A barátnőm izgult kicsit a 'túlművészieskedéstől', szerintem nem volt olyan benne, művészet volt benne, és olyan 'belegondolom még ezt is, akkor is, ha erre a rendező nem gondolt, vagy mégis' dolog, ha a művészet alatt a szürreálisat értjük, akkor az egész film az, de aki a reálisat szereti, az is kap, mert van benne üldözés, meg vérző, üszkösödő testrész, és persze romantika, ami azért nem egy lányregény, vagy de?

Sally Hawkins

Jól jött ez a szürreális romantika a hét végére az erősen realista Három óriásplakát Ebbing határában -hoz képest. Ez nagyon véres és verekedős, pláne nagy vásznon az Aréna egyik termében. Tudtam-e azonosulni az anyával? Nem. Csodálni tudtam, és drukkolni, drukkolni majdnem a végéig, amikor rájöttem, hogy ez a film nem is erről szól. Nem arról, hogy megvan-e, hogy meglegyen az elkövető (persze, fontos ez a valóságban), de itt most azt követhetjük, hogy mennyire nem lehet feldolgozni, ha valaminek nem kerül pont a végére (és most gondolhat mindenki a saját, vagy a környezetében vagy az országunkban valahol megtörtént eseményre). Aztán van még a meseszál, a lecsúszott, korlátolt, rasszista stb., stb. fiatal rendőr, aki a (mint kiderült) apjaként szeretett és tisztelt főnöke üzenetének varázsütésére patyolat tiszta lelkűvé és segítőkésszé vált. Hűha! Hát nem ilyenek a népmesék is? Tessék csak olvasni a nem kiherélt Grimm vagy magyar népmeséket, folyik ott a vér rendesen, ropognak a csontok. No tessék, az elején azt mondom, realista, aztán jövök itt a mesékkel, szerintem nézd meg, hogy el tudd dönteni, milyen is. És még azért, mert én ugyan két szereplőt emeltem ki, de mindegyik, a legkisebb is szemet gyönyörködtető alakítás.

Frances McDormand és Peter Dinklage

Ma pedig, a holdújév 10. napján műsorral, vacsorával ünnepeltünk Tajcsi körben, L.-t fel is kérték mesemondónak, (ebben nem folyt vér) egy kedves kínai népmese volt -föld kutya éve lévén- kutya macska barátságról, jóóó, volt benne hangsúly a kutya kötelességtudásáról és hűségéről, de vér tényleg nem folyt. A kínai asztrológia 2018-as előjelzéséből -mint az intenzív osztályon-, csak a reménykeltő néhány morzsát olvasta fel kedves, mosolygós sporttársunk, de engem nem ver át, meghallgattam én már a Buddha rádióban részletesen a Ji King, a Kínai és a Nyugati asztrológia sötét részletezését. Annyit mondok csak, megrekedés, stagnálás, társadalmi nehézségek.......

No de holnap vasárnap, a hó pedig végre itt is gyönyörűségesen szállingózik, örüljünk neki!

Ha tél, hát legyen tél!

Megértését kérem mindenkinek, februári, mit februári, február 21-i születésűként mélységes elégedettséggel tölt el, hogy végre tél van! Itt a városban lehet, hogy holnap -1 is lesz! És bár a három napig folyamatosan eső hó folyamatosan latyakká vált a héten, a most szállingózó még meg is maradhat. De ha nem, hát nem, esik a hó és hideg van, az én ablakaim pedig jól záródnak, a fűtés központi, még ha akarnék, se tudnék kevésbé fűteni. Így jó ám, szerencsés vagyok, hogy nem vagyok rákattanva a tavaszra, meg a kánikulára, sőt, nyáron majd rinyálni fogok, hogy neeeeeem bíííírom, nem kapok levegőt, és ha valaki rám szól, hogy bezzeg télen meg biztos a hideget szidtad, annak megmutatom ezt a posztot. Mert én következetes vagyok, ááá dehogy, csak amikor februárban egy hét alatt átfut az emberen a soros névnapja és születésnapja, az megtanulja tisztelni a telet, és (újfent említve), mennyire szerencsés vagyok, hogy a zord, locspocsos szürkeséget kiszínezik ezek a személyes ünnepek. És a virágok. És L.

Lilitől

február 21. előtt

Tél van. Télvége. Tél volt? 

Őszi jóslások kemény telet ígértek, vártuk, vártam. Mint sok téli születésű, én is lojális vagyok az évszakomhoz. December-január-február, hideg, szürke, havas, és így jó. Szeretem a korai sötétedést, a finom plédbe burkolózást, a meleg teát, a lelassulást, a befelé fordulást.

Itt a városban alig volt 0 fok alatt. Előfordult +10 és afölötti is. Mégis fagytak meg idén is, saját lakásukban is. 

Tél van. S már itt a vége. Holdújév február 15. 22:10, föld kutya éve, és a vízöntő mindjárt átadja helyét a halaknak.

Gyorsul minden körülöttem ahogy én lassulok.

A 'mi a kedvenc meséd' kérdésre eddig mindig azt válaszoltam -mert úgy hittem-, A só. 

Már biztos, hogy Usinszkij Négy kívánsága a kedvencem az első osztályos olvasókönyvből:

"Miska nagyokat szánkázott a behavazott hegyoldalon, nagyokat korcsolyázott a befagyott folyón, és amikor kipirultan hazaérkezett, vidáman szólt édesapjához: – Milyen pompás ilyenkor télen! Bárcsak mindig tél maradna! Sohase múlna el! – Ezt a kívánságodat írd be a zsebkönyvembe, hogy ne felejtsük el – mondotta az apja. Miska be is írta. Kitavaszodott. Miska ott futkározott nagy örvendezve a tarka pillangók után a zöldellő réten, virágot szedett, odafutott édesapjához, és így szólt: – Hiszen ez a tavasz csupa gyönyörűség! Bárcsak mindig tavasz lenne! Édesapja újra odaadta zsebkönyvét, hogy Miska írja be ezt a kívánságát is. Eljött a nyár. Miska az apjával elment a kaszálóra. Egész álló nap ugrándozott, mulatott a kisfiú: halat fogott, gyümölcsöt szedett, hempergett az illatos szénában, és este így szólt apjához: – Ma aztán kedvemre kijátszottam magam! Bárcsak sohase volna vége a nyárnak! Ezt a kívánságát is beírta Miska az apja zsebkönyvébe. Elkövetkezett az ősz. Ilyenkor van a gyümölcsszüret, szedik az aranysárga körtét, a piros almát. Miska lelkendezve mondta apjának: – Hiába, az ősznek nincs párja! Erre édesapja elővette könyvecskéjét, és megmutatta a kisfiúnak, hogy szakasztott így gondolkozott a tavaszról, a télről és a nyárról is."

Ezt formát egy 2013-as Ukrajnában használt olvasókönyvből vettem, amiből én tanultam 1972-ben , 10. javított kiadása volt egy feltehetően az 50-es években napvilágot látott abc-s könyvnek.

Abban így kezdődött: "Jancsi egy kicsit szánkázott a havas domboldalon."

A hegy cserét még értem, hiszen itthon a dombok jellemzőbbek (bocs nagy- és Kisalföldiek), bár nálunk Zalában hegynek mondjuk a dombot is, de hogy mért nem szánkázhatott Jancsi-Miska (ez is maradhatott volna, nem tök mindegy?) egy nagyot azon a magyar dombon, de kis ország, kis szánkázás.

No, így tudtam meg, milyen jó diák voltam is én, hiszen elég volt hatévesen eltöprengenem ezen az olvasmányon, és így várom azóta is mindig az új, a következő évszakot.

Rebesgetik, hogy abbahagyják a tavaszi-téli óraállítgatást, és marad a napjárás szerinti...téli!!!!! Szívem vágya teljesülne, hippp-hippppp!

Keserű ajánló

Nagyon megküzdöttem ezért a filmért, már rég kinéztem és két hete készülök elmenni, de csak nem akadt társ hozzá, viszont egyre inkább úgy látszott, lekerül a mozi műsoról. Ma dönthettem, megvárom a kicsit késve elkészülő, immár estebéd sült zöldségeket kuszkussal és párolt kínai kellel körítve, vagy elszáguldok a Kinoba. Moziéhségem volt a nagyobb. És annyira rendesek voltak, bár egy kicsit késtem, megvártak a vetítéssel, aztán belátták, hogy bizony hétnél többen már nem leszünk, és elkezdődött.

Kint maradt a szokottnál is szürkébb télvégi péntek délután, és már az elején kétségbeestem, az első jelenetek jobb sarkába írták a helyszínt és az évszámot, a másodiknál már nem emlékeztem az elsőre, és zavart, mi van, ha ettől nem fogom érteni az egészet?

Aztán belesüppedtem a színekbe, a hangokba, a történetbe, sokszor gondolva arra, hogy a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) barátságos példája lehet ez a film, aztán pityergésre volt ok itt is, ott is, és nagyon örültem közben, hogy én nem ilyennek képzeltem Róbert Gidát, és hogy nekem nem Róbert Gida a főszereplő a Micimackóban, hanem a Mackó, de belemerülve a könyv születésének sé világhódításának folyamába az igazi kérdés az lett: Hogy fogom én újra megszeretni az eddigi életem bibliáját? 

Nagy volt az ára a remekműnek, fájó és igazságtalan, egész életre kiható, de a dada, és az a két hét, mikor apja volt a fiúnak lett később a "csodálatos gyermekkorom volt".

Nézzétek meg: Viszlát Christopher Robin

Körtés édesburgonyaleves

Reklámozom egy kicsit a másik karácsonyi ajándékom is -bizony, nagyon élménygazdag lett a tavalyi karácsony-, ez pedig a Laktató és egészséges levesek (vegánoknak és nem vegánoknak), lefordítva: lehet, hússal, tojással, tejtermékkel és anélkül is elkészíteni a leveseket. Gyönyörű a könyv, széles a választék, a fordítás brrrrrr (úgy látom, idén ez a kedvenc berzenkedő kifejezésem, talán mert nem akarok negatív dolgokra szavakat pazarolni), kell egy kis odafigyelés, moefondír a mennyiségeknél, de eddig kettő receptből kettő díjnyertes.

Most a másodikat írom ide, ahogy végül mi készítettük:

1 fej vöröshagymát apró kockákra vágva vajon/olajon megdinsztelünk és hozzáadjuk a nagyobb kockákra vágott hámozott 2-3 db édesburgonyát és 2-3 körtét (ha előbb ezeket sütőben átpirítjuk, még ízesebb lesz a leves), így kevergetve pirítjuk egy kicsit, majd felöntjük kb 1,5 l zöldség alaplével, nálam ez forróvízben oldott zöldségleves kocka, borsozhatjuk, sózhatjuk még, ha akarjuk és főzzük, míg megpuhul (15.25 perc), adjunk hozzá egy tetszés szerinti tömlős sajtot és turmixoljuk az egészet össze, apróra vágott körtével (vagy anélkül) tálaljuk.

mozi-film

Akkor legyen ma mozi és film a téma.

Mikor 2017 év végén csináltam az évrendezést itt, döbbenten láttam (tényleg megdöbbentem), hogy tavaly csupán kétszer voltam moziban! 2x!! Márciusban a Patersont, novemberben (!) pedig A négyzetet néztük meg L.-el. Mert mi volt közben? Lakás eladása, nézése, vásárlása, felújítása (ja, az utóbbinak még mindig nincs vége). Az első tetszett, vetíteném művészetterápiás képzésen, nagyon szimpin mutatja be egy játékfilm a művészet önterápiás alkalmazását, a másik brrrrrr.

Amikor annyira megdöbbentem, rögtön kaptam karácsonyra L.-től egy klubkártyát löketnek. Puszi érte.

Láttuk is Az óriáskereket és most csütörtökön Tai chi előtt elszaladtunk A vendégek-re. Woody Allent szeretni fogom amíg élek, tervezünk is egy Woody összes nézést -ahogy terveztük a James Bondokat is, és én végigcsináltam, ha beledöglöttem is-, nagyon szépen boncolgatja a XX. századi kisember sorsát, érzelemvilágát, a másik film csalódás volt, mert nagyon-nagyon vártam, de leginkább egy ujjgyakorlat, karaktersablonozási mintafilm, és példa arra, hogy létezik még csattanó.

Ha akarnám már most hátradőlhetnék, mert teljesítettem a tavalyi normát moziból. Csak van az az izém, a klubkártyám. Meg az az agylövésem, hogy imádom a mozit.

holdcsillag.blogspot.hu

2018 van! abból is már február, most amikor a moziról és filmről írni szándékozva feljöttem, belémmvillant, hogy arról még nem is írtam, miért holdcsillag.blogspot.hu, vagyis hogy miért holdcsillag

szerencsére nagy divatja van a holdnak, holdhatásoknak, teliholdnak és a fogyónak, és én is szerencsés vagyok, mert az óvodában ez volt a jelem, hold (a kifli formájú) és három csillag (a kifli alsó csücskénél), mindig büszkén emlegettem az összes iskolai, munkahelyi, baráti társaságban, ha szóba került a kisgyermekkor, sőt nem is büszkén, egyenesen dicsekedtem vele, és figyeltem, mondd-e valami más hasonlót, ami eléri, vagy meghaladja eszmeiségében az én óvodai jelemet, de mindig csak csodálkozó szemek és mosoly volt a válasz, volt, aki nem hitte, hogy na persze, pont ilyen elvont, nem gyerekes jelet alkalmaztak egy akkori óvodában (javában a XX.század második felében járunk), nem inkább vöröscsillag volt az? 

ez az én óvodai jelem végigkíséri alakulásom, változásom, fejlődésem, az életem

no most, hogy ezt itt megosztottam elmondom, hogy amikor a holdcsillag.blogspot.hu-t választottam, eszembe nem jutott ez az óvodás történet, csak úgy jött, hogy ez tetszik

de persze a történetben az ok

neked van közöd az óvodai jeledhez?