olyan szívesen játszom, -mi jut eszedbe róla- játékot. azt, amikor egy kép, fotó, szöveg, ábra, bármit látva ki-ki arról beszél, mit lát, mit gondol, ha azt lát(hat), gondol(hat), amit akar. van egy olyan változata is a játékomnak, hogy figyelem egy kedves ismerősöm napi fényképmegosztását (igen, a fészbukon), aki címeiben mindig "belelátásait" fogalmazza meg. és mindig belelátom. ezzel a játékkal azt játszom, hogy én is ott vagyok.
összekuszálódnak a fogalmak
ezt reggel hallottam a rádióban egy, szerintem arcpirító baromság magyarázataként, tompításaként: összekuszálódtak a fogalmak
a fogalmak folyamatosan összekuszálódnak, folyamatosan bogozzuk őket például a bölcsészettudományok, a pszichológia közreműködésével a mindennapokban, a munkában, a magánéletben.
összekuszálódtak a fogalmak
kuszálódhatnak, kuszáljuk őket rendesen, migráns-menekült, közmunka-közérdekű munka, meditáció-mediáció, ha esetleg nem tudjuk pontosan, mit jelent, a hasonló jelentés vagy a hasonló hangalak miatt, mint pl. érték-érdek, mert é-vel kezdődik és k-val végződik, a jogszabály szerint-csak a szokásjog alapján, a vagy-és a ha úgy tartja kedvem elvén.
összekuszálódnak a fogalmak
és ahogy a világ világ, ha ez gyakori és nagyszámú, akkor már mindegy is, hogy mit jelent, csak mondjuk, használjuk és már nincs is tartalma, egyszerűen érzést közvetít, hogy szar, levele vagy vivát, kövessük
összekuszálódnak a fogalmak
és mi hallgatjuk és ereszkedik közénk a homály, az értetlenség, az indulat.
ennek a cikknek a rádiós kommentárja juttatta a fentieket eszembe:
 |
| Csom Éva: Ősállatok (részlet a 3 fényképből álló alkotásból) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése