május első vasárnapja

"Anyám az asztalnál ül és egy szál paszulyt fejt. Közben beszél. Anyám emlékeket talál ki nekem. Azt akarja, hogy úgy emlékezzek, ahogy ő. Hogy arra emlékezzek, amit ő tart fontosnak. Régi történeteket mesél. Nálunk az a mese, hogy régi történeteket újra elmondunk. Emlékszünk a rosszra, ami már elmúlt. Anyám elbeszélései közt van, ami megtörtént és van, ami nem.....Ezekre a történetekre azért emlékszem, mert már többször elmesélte. Azóta emlékszem a kacsák történetére...Én arra emlékszem csak, amire ő emlékszik. Minden emlékemből hiányzik valami, ha nem anyám mondja el. Mert ezeket az emlékeimet anyám találta ki. De minden emlékemből hiányzik az anyám. Valójában tizenkét kacsa volt, de anyám története tizenegyről szól, nem a tizenkettedikről. A tizenegy csak magával osztható. Önmagával meg eggyel."

Már elment a Mesijás?