azt mondja a rádióm, hogy nincs szolidaritás

....hátrálunk, hátrálunk, míg egyszer csak ott érezzük a falat a hátunkon és szemből meg jönnek, csak jönnek....

másképpen:
határtalan, széles mező ragyogásban, ez az én életem, egyszer volt vagy soha tán
zúg a szél, erdő védelmében bírható, de már dörög, eső is jön jeges, barlang ad enyhet
a vidék többi vadja is itt talált menedéket, beljebb húzódom, mélyebbre ások
itt már nem érnek el, nincs senki, semmi zavaró hang
se fény, se levegő

ezt gondoltam közben:
azt hisszük, hogy nincs közöm hozzá, meg ahhoz a kellemetlenséghez se és hagyjon mindenki békét, csak teszem a dolgom és akkor jó lesz, legalább nekem jó és akkor neked is, meg neki, mert hasznos vagyok, vagy mégse, de nem vagyok terhedre és ennek örülj és oldd meg te is, amibe belekerülsz, mert én is, vagy ha én nem is, de hallottam, hogy más igen, vagy legalábbis hallottam, hogy meg lehet, és amúgy sincs közöm hozzá, meg hozzád se, meg hozzájuk se, senkihez, mert én csak olyanokkal, akik, mint én és nem értem, hogy akkor mégis miért terjed, amikor nem közlekedek, nem beszélgetek, nem írok és nem hallgatok,

meg ezt:
ha azt gondolom, hogy engem nem érint, mert én oké vagyok és a családom is és a barátaim is és a munkatársaim is, akkor nagyon csodálkozom, hogy MÉGIS érint, mert közlekedem, mert vásárolok, mert ügyintézek, mert szórakozom, és akkor NAGYON DÜHÖS vagyok, mert eszembe jut,
hogy azt hisszük, hogy nincs közöm hozzá, meg ahhoz a kellemetlenséghez se és hagyjon mindenki békét, csak teszem a dolgom és akkor jó lesz, legalább nekem jó és akkor neked is, meg neki, mert hasznos vagyok, vagy mégse, de nem vagyok terhedre és ennek örülj és oldd meg te is, amibe belekerülsz, mert én is, vagy ha én nem is, de hallottam, hogy más igen, vagy legalábbis hallottam, hogy meg lehet, és amúgy sincs közöm hozzá, meg hozzád se, meg hozzájuk se, senkihez, mert én csak olyanokkal, akik, mint én és nem értem, hogy akkor mégis miért terjed, amikor nem közlekedek, nem beszélgetek, nem írok és nem hallgatok,