változás

Csak az állandóságon belül.
Keresem az értelmét a mondásnak, 'kutyából nem lesz szalonna.' Eleve tiltja a változást, ilyen voltál, ilyen vagy, ilyen leszel? Mivégre akkor ez a több évtized, amit itt egymás között töltünk? Ennyire egyszerű lenne? A mondások becsapósak ám, mint minden evidencia. Egy bölcs tanítóm szerint, az evidencia az, amiről beszélnünk kell, amiről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindannyian ugyanazt gondoljuk, na -ugyanannál az állatnál maradva- 'ott van a kutya elásva'.
Létezik változás  nem csak a természetben, hanem az emberben is, igaz, hogy tél után tavasz jön, de minden évben másmilyen a tél, változik, hogy hull-e hó és mennyi, kapunk-e napsütést vagy ónos köd alatt vacogunk kikeletig.
Az ember is olyan, mint a mozaik játéktávcső, amit, ha elforgatunk, a kristályok újrarendeződve új formát mutatnak, a kristályok mindig ugyanazok, a forma más.
Változunk és változhatunk, de csak abból, ami bennünk van, de talán nem tudjuk vagy nem akarjuk tudni, elfogadni. Sohasem lehetünk olyan, mint más, felesleges a vágyakozás, de mások lehetünk, mint amilyenek éppen most vagyunk és közben hab a tortán, hogy hűek maradunk magunkhoz, mivel csak hozott anyagból dolgozhatunk.