Felmerült a gondolat - ez is milyen már, hogy "felmerült", meg hogy "gondolat", mindig is akartam írni, életem vágya ez, és Lili is mondta, és egy csomó terápiában és a mindenható coachingban is főmódszer az írás, a listázás, a naplózás.....-, most újra fölmerült bennem a gondolat, hogy leírjam, és ezzel persze ki is a mit is? Később, jut eszembe, születésnapomtól, újra végigcsinálom a Hat perces napló félévét, azt persze pluszban, és kezdem érezni a szokásos túlvállalást, hogy no még ezt bele....ez se maradjon ki..., nem ez nem ide illik, ez egy versből való, amit én írtam az oktatási rendszer elszenvedőjeként 1982 táján....
Felmerült a gondolat az írásra, évfordulók is vannak, eltelt egy év, hogy akkor még a már majdnem nyolcvan éves apámat hozzám költöztettem, addigi lakóhelyétől 250 kilométernyire, egy éve ekkortájt teljes nyugalomban mentünk egész napra kirándulni Lilivel, hiszen az első oltásra várakozási időt tölti apu biztonságban mellettem, aztán majd meglátjuk....
A nyaki érelzáródás diagnosztizálása előbb lett, mint az első covid elleni védőoltás. De a további elzáródásokat megakadályozó gyógyszer szedése mellett lett még őszig bezárólag két oltás, vagyis az influenza ellenivel még három, és béke van.
És évforduló, egy kialakult rend, szokások, megszokások.
Tényleg le akarom ezt írni?
Nem, nem derült égből villámcsapásként következett be a 2021. február elseje, apám hozzámcuccolása. 2014 augusztus 28. óta gondom, teendőm és felelősségem ő. Akkor nem halt meg, csak egy pillanatra összeesett, majd egy nyugodt éjszaka után rá lehetett beszélni, hogy saját kocsiján, unokájával az oldalán elautózzon a nyaralóhelyhez közeli kisváros kórházába, ahol menten ottfogták, az intenzív osztályon feküdt napokig.
Hónapok múlva, már otthoni, protekciós kardiológusváltás eredményeképp derült fény a koszorúérműtét szükségességére, amit végre is hajtottak 2015. március 12-én.
Ma 6-kor ébredtem (egy órával korábban, ahogy szoktam), megcsináltam az egy éve bevezetett reggeli rutint, müzlistálba egy púpozott mérőkanál (apró) zabpehely, vízforralóban a víz felforr, felöntöm, hogy híg legyen majd, aztán vagy magamnak is készítek egy kis tálkával, vagy egy bögre teát, vagy egy neszkávét, ma egy fűszeres fekete teafiltert forráztam magamnak, majd 2 perc múlva löttyintettem bele egy korty tejet, újratöltöttem a vízforralót, és egy (asszem) másfél literes ikeás üveg teáskannába elkészítettem apámnak a délelőtti adag folyadékot, most éppen citromízű teát. Apám nem érzi az ízeket sok éve, de azért a teában is törekszem a változatosságra. A citromos előtt fahájas almásat főztem ilyenkor reggelente. Aztán déltájt megtölti a kannát vízzel, és még iszik pár pohárral azt is. Már nem ellenőrzöm, megitta-e a 2 és fél - 3 litert, sokat iszik, remélem, eleget, pohár strigulázással kezdtük, nem is emlékszem, hány éve, zsörtölődve, de elfogadta, hogy az élet így is telhet, ivás és pisilés menetrendje szerint.
A teák után újabb adag forralt vízzel felöntöttem egy fedeles lábosba kimért, ebédre szánt fűszerezett és picit sózott kuszkuszt, mivel tegnap este nem tudtam, milyen programra leszek képes ma, majd elfelejtettem, szombat van, ezért még éjszaka megpároltam mikróban a zacskó mélyhűtött kelbimbót egy kis fokhagyma sóval, amit majd a kész kuszkuszhoz keverek és a keveréket kókuszzsíron átpirítom kicsit. Kisütöttem apámnak szintén a fagyasztóból két hamburger pogácsát is.
Fél 7-kor olvasni kezdtem, közösen olvassuk Lilivel (ő papíralapon, én ebook formában) Joan Didion memoárját. No, meg is érkeztünk, hogy ma miért kezdtem el végre írni. És még eszembe jutott, hogy a csütörtöki második alkalmú gyászcsoporton (ami csoport életem gyászcsoportvezetői debütálása) házi feladatként, persze kedv szerint, valamely feljegyzés, álom, érzés, napló írását javasoltam. Jó csoporttagom vagyok.
Apu 8-kor kel, mikor egyedül élt, 10 órakor kezdte a napot és este 10-kor feküdt, közös életünk elején 9 órakor keltettem, ebből hamarosan 8 óra lett, a fekvés továbbra is 10 óra tájt.
Ekkor szunyókáltam már picit a korai kelés, és az olvasás miatt, de tíz perc múlva jön a késztetés, hogy írjam a naplót, nem bullet journalt, amit Lili, hanem itt ezt, és már 9 óra elmúlt, és most akkor mégsem indulok el a fürdőbe, ahogy vágytam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése