Simone de Beauvoir: Amerikai útinapló
jujj, de nagyon megijedtem, mikor belekezdtem, hogy ez az európai magaskultúrát képviselő, nyugati módra baloldali szemléletű szerző végigfikázza a 450 oldalt, hogy bezzeg a franciák így, meg úgy, és tény, mint afféle valamirevaló turista rendre hozza is a párhuzamokat, mégis a végére azt veszem észre, hogy keresztül kasul bejártam Amerika bugyrait és magasságait is, és valóban részletesen beszámol a szellemi utazások mellett a sivatagi, és hegyes élményeiről egyaránt.
jujj, de nagyon megijedtem, mikor belekezdtem, hogy ez az európai magaskultúrát képviselő, nyugati módra baloldali szemléletű szerző végigfikázza a 450 oldalt, hogy bezzeg a franciák így, meg úgy, és tény, mint afféle valamirevaló turista rendre hozza is a párhuzamokat, mégis a végére azt veszem észre, hogy keresztül kasul bejártam Amerika bugyrait és magasságait is, és valóban részletesen beszámol a szellemi utazások mellett a sivatagi, és hegyes élményeiről egyaránt.
no, ez a lényeg, így egy mondatban, a többi már a töltelék: egyetemek, klubok, szalonok, bárok, színházak, indiánok, feketék, bevándorlók, nők, írók, festők, koldusok, politika, filozófia.....és most nemcsak szóvirág az, hogy és még sok minden más, amit az útinaplóban találunk
mikor elolvastam, csak forgattam a kezemben ezt az egyáltalán nem túl vastag könyvet, ez, amit olvastam, ez mind belefért?
jujjj, nagyon megijedtem, mikor belekezdtem, hogy a durva kritikus szem majd elveszi a kedvem a soha át nem gondolt, de zsigerből áhított utazástól, de nem, most vágyom csak igazán....Amerikába.
Beleolvasás: ITT
Beleolvasás: ITT
 |
| Nem, ennek az égnek, ezeknek a fényeknek az ígéretét nem váltják be sehol... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése