évtizedvégi gondolatok 2.

Ez egy kicsit nehezen megy most, mert elmúlt este 10, és reggel 7kor keltünk, hogy teljesítsük az évtized utolsó napjára tervezett programokat, és ez bizony nekem két (délelőtt és délután) túrácskát jelentett (a Budai-Hegyekben és a Pilisben), esti koronának egy 1 órás házi szaunázás vendégségben, bizony ez 5 törölközőbe burkolt nőt jelentett 80 fokra fölfűtve, majd itthon a 40 napos jógagyakorlás 39.-je, plusz a plank és a lábemelések......és igen, köszönöm, jól vagyok, pont így képzeltem volna az idei szilveszterem 2 héttel ezelőtt, ha képzeltem volna bárhogy is.

Köszönöm mindenkinek, akivel együtt tölthettem egy kis időt ezen a napon, és köszönöm mindenkinek, akivel ebben az évben rövidebben vagy hosszabban összefutottunk magánéletben, munkában egyaránt.

Köszönöm jól vagyok, és ezt kívánom Neked is, aki most ezt olvasod!

évtizedvégi gondolatok

hujújjjj, nemcsak az évnek lesz vége 1-2-3 nap múlva, hanem egy egész évtizedet hagyunk a hátunk mögött, erre azért nem gondoltam sokáig (pedig életkorom több, mint 10), már jóideje évrendezek/évtervezek yearcompass.com füzettel, igaz, hogy csak ebben az évtizedben kezdtem, de még az idei füzetük sem hívta fel erre a figyelmet, amit jól is tett, mert az egész évtizedemre vonatkozó naptáraimat nem tudtam volna feldolgozni abban a másfél órában, amit szántam rá, de azért érdekes lenne, mik azok a nagy események, nagy történések, amik eszembe jutnak.

2010? jajjj, jól emlékszem az egész országunkat érintő nagy választási esemény eredményére, ami azóta sem változott

2011 - a képzésalkalmak csúszása miatt nem 2010-ben, hanem 2011 év elején vehettem kézbe Szocio- és művészetterápiás csoportvezető bizonyítványomat Németh Lászlótól, a MMSZKE vezetőjétől, ennek a blognak (morfondÍrok www.holdcsillag.blogspot.com) születése

2012 - Lili leérettségizik az ELTE-n folytatja, Bogi Zuglóban kezd dolgozni, szeptember: az Esély Családsegítő Központ vége

2013 - november: Zuglóban kezdek dolgozni

2014 - augusztus: új fejezet a családi kapcsolattartásban

2015 - Lili az ELTE-n folytatja MA képzésben, elhagyom a húsevést (pontosság kedvéért, halat továbbra is fogyasztok) és a munkában kiteljesedem

2016 - szociális szakvizsga, hatha jógaoktató képzés

2017 - az általános iskola kezdésének 45. évfordulóján évfolyamtalálkozó szervezése Zalaegerszegen Budapestről, lakás eladás/vásárlás

2018 - Lili az ELTE doktori iskola hallgatója, Indiai utazás

2019- megjelenik Lili verseskötete, gyalogos Balatonkör, life coach képzés, emlékezetes önkormányzati választások, Indiai utazás, Független Színpad alakulásának 30. évfordulója kösz Tucsni András!, saját youtube csatorna

Ezek jutottam eszembe viszonylag könnyedén puskázás nélkül, az utóbbi 7 év (nem is az évtized fele, hanem több) emlékei élénkebbek, de a felsorolásból is látszik, hogy kellenek a nagy dolgok, mert picire nem emlékszem, vagy próbáljam ki, hogy a következő évtizedben csak rutinból élek, és akkor majd megnő az apró dolgok jelentősége?

Ez ugyan költői kérdés, de ha valaki kedvet érez, megválaszolhatja ;)

Több évrendező/évtervező brossúra kering erre-arra, meg is értem, hogy sokan kedvet kaptak össze-vissza formálni a csodajól működő füzet tartalmát, és bizalmat is szavaztam némelyiknek, és azt tapasztaltam, hogy a legjobb részek bennük azok, amiket a yearcompass.com ingyenes termékéből egy az egyben átvettek.

A következő év (is) a változás éve lesz, azt mondják. Nem a csendes, hömpölygős, észrevehetetlen, hanem az erőteljes, akár fájdalommal, nagy zajjal járó változásé. Lehet ebben hinni, nem hinni, én szívesen játszom (egy éles határig) ilyet, hogy aztán 2020 végén majd jól megnézzem, hogy is alakítottuk én (és szűkebb-tágabb) környezetem az életem.

Mit is írhatnék még, mielőtt egy újabb évet/évtizedet búcsúztató találkozóra megyek? 

Legyen olyan a következő évünk/évtizedünk, amilyennek szeretnénk! 

(Már ha van erről bármi fogalmunk/érzésünk) (Aki megcsinálja a yearcompass évtervezést, az tuti közelít ;) )

egyszer volt karácsony

tud-e karácsony lenni benned, ha évtizedekkel ezelőtt mindig elszúrta valaki, aztán persze, te, hogy nehogy másmilyen legyen, mit ahogy megszoktad, ez már csak ilyen, bármennyire is elcsépelt, de persze a nagyszámoktörvénye alapján biztosan lehet, de te mindig is egy picike szám voltál, nem, nem nulla, mert a nulla, az különleges, csak úgy pici (kedves olvasó, gondolj az általad picinek tartott számra, no pont akkora), és most már nem szúrja el senki, pedig olyan jó lenne, mert akkor lenne valami.... 

Olvasónapló - december

Bár még nincs vége a hónapnak, nem tudom, hogy teljes könyvet elolvasok-e még idén, és mivel túl akarok lenni rajta (ennek még lesz jelentősége), megírom most a havi olvasónaplót.

Péterfy-Novák Éva Egyasszony

Most, hogy írnék, elibém torlódtak a pár hónappal korábban átélt élmények, érzések, mikor a Lili által kezembe adott Örökséget (erről itt írok) olvastam, amiket most nem éreztem, igen, egyszerűen túl akartam lenni rajta, ahogy olvasás közben is azt éreztem, hogy a szerző is túl akar lenni az egészen.

Érzékeny, úgynevezett tabutéma, és óvatoskodhatnék is önéletírás volta miatt, de valójában még szociális munkás rinocéroszbőröm alá sem tudott bekúszni ez a kisregény (174 oldal). Miközben rendkívül sajnálom Novák Éva nehéz gyerekkorát, tragikus és sanyargattatásokkal teli első házasságát, az írás esetleírásnak dagályos, szépirodalomnak kevés.

Hiába bontakozik a történet, hiányzik a dramaturgia, hiányoznak (nem rajzolódnak ki a jellemek),  és bár néhol megérint az Emile Ajar Előttem az élet Momojának köpönyegéből kibújt, a világra ártatlan és kitartó gyermeki hittel tekintő újabb figura (a főhős) sodródása, valahogy az egész, ha regénykényt olvasom, súlytalan marad.

VIGYÁZAT! SPOILER!

Őszinte részvétem az anyának gyermekei elvesztéséért, a gyermeknek apja halála miatt, mély együttérzésem a nőnek a bántalmazásokért, és bízom benne, hogy a kreatív írás, mint aktív (amikor maga az alany alkot) művészetterápia sikerrel járult hozzá a múlt feldolgozásának folyamatához.

Olvasónapló - november

Igen-igen, de nem szánom, nem bánom, az október szinte kimaradt olvasásilag (de megmagyarázom, október első hete készülődés, következő három hét utazás, utolsó hét megérkezés, lecsengés), az utazás alatt pedig ennyi történt: 

vonaton Indiában

Csutak Gabi Csendélet sárkánnyal novelláskötetéből úgy öt novellát olvastam, mikor megijedtem, hogy elfogy, de aztán soha többé nem volt erőm folytatni az úton, de ígérem, befejezem.

Lili kötetét többen is olvastuk útitársaimmal és:

Agra, a Taj Mahalnálhoz látogatott a kötet (tovább nem várt...bocs)

November aztán kiderült, hogy nemcsak Lilinek maradt ki nagylánykorában a Jane Eyre, hanem nekem is (aki dupla annyi idős vagyok, mint ő), és mivel meg akarjuk nézni a legújabb minisorozatot, mielőbb el kell olvasnunk.

Nna, most sajnáltam nagyon, hogy nem olvastam el évtizedekkel ezelőtt, és szándékosan álltam ellen, mert hogy árvaház és szenvedés, és nem akarom én ezt a lelkiterhet, pedig, ha időben olvasom, megláthatom, hogy csak szerelemből szabad házasodni (pont úgy, ahogy én is tettem), de csak n évvel idősebbel, és.....(ahogy én nem tettem és persze be is bukott a házasságom rögtön az elején), de nem spoilerezek, hátha nem olvastad még.

De a regény háromnegyedénél (az esküvős nap éjszakája után, nem, ez nem spoiler) elvesztettem az érdeklődésemet, és innen már mint limonádécskát pörgettem a lapokat, de az biztos, hogy remek jellem, karakter ez a Jane és Charlotte Brontë egy zseni.

És azt gondolom, hogy nagyon is jó, ha a mai kamaszlányok elolvassák Jane Eyre történetét (azt nem tudom, hogy most milyen kiadás elérhető, én egy ifjúság számára átdolgozott kiadást szereztem be antikvár), hogy megtudják belőle, milyen is egy asszertív gyermek és a belőle felnövekedő emancipált nő.

A csicsóka kontra én (első és egyáltalán nem barátságos) mérkőzés eredménye 1:1

Drága Karcsi hozott nekünk egy vödör csicsókát az Indiaiút2019október útitárs találkozóra (köszi Karcsi!), és vállalkozó szellem, azaz kísérletező főző lévén, én is hoztam haza egy zacskóval, hogy csicsókafasirtot készítsek. 

A csicsóka először ott cselezett ki, hogy a borzasztóan egyszerű sikálása (mert mindene ehető ennek a csodanövénynek akár nyersen is) tripla annyi időbe telt, mintha simán hámoztam volna (mert valami élősködő gomba módján tapadtak hozzá a földszemcsék).

Utána jódarabig nyerésre álltam, míg lereszeltem a kb. 60 dkg. csicsókát, hozzá kevertem 1 kisebb fej apróra vágott vöröshagymát, sót, borsot és kedvenc fűszerkeverékem, két lapos (kisméretű) evőkanálnyi zabpelyhet és 1 ilyen kanálnyi tönkölylisztet.

Még ott is győzelemre gyúrtam, mikor melegíteni kezdtem a serpenyőben a kevéske kókuszolajat, de amikor a pogácsák nem akartak összeállni a markomban, éreztem, hogy a csicsóka berúgja (az amúgy tévedésből megítélt) tizenegyest, ezután próbáltam csicseriborsólisztbe forgatni, és így hosszas fohászkodásaim kíséretében a serpenyőbe került egypár csicsókapogácsa, ami sütés közben morzsálódott ugyan, és két lapáttal is alig tudtam megfordítani, de kihűlés után valamennyire egyben maradt, és az íze mennyei.

Szünet

A kelkáposzta-krumpli szabdzsival (vagy sajátos kelkáposztafőzelékkel) kiegészült ebéd után újult erővel támadtam, a panírozásra szánt 2 teáskanál csicserilisztet még a masszához kevertem, és egy kiolajozott cserépedénybe öntöttem, tetejét szeletelt mandulával szórtam meg (ez elhagyható természetesen, vagy bármilyen maggal helyettesíthető), és közepes lángon pirosra sütöttem. (Az állaga így más lett, mint a pogácsás változatban, ahol félig nyers maradt, de ez az íz is csodás.)

Így lett a meccs eredménye 1:1

p.s.: maradt még pár darab csicsóka, jövő héten visszavágó :D

p.s.2.:  vigyázat! életem első fázisfotói következnek:

Vega vagyok-e?

Rögtön a megoldásra ugrok, teljesen mindegy, hogy szerinted, szerintem a nagykönyv szerint vegának (vegatáriánusnak) minősülök-e és ennyi, de azért leírom az elejét és a közepét is, mert épp itt volt az ideje táplálkozási identitásom rendezésének.

Ötödik éve döntöttem úgy (elvágólagosan), hogy nem eszem 'húst' (ezt mindjárt bővebben kifejtem) mától, hogy több nyers, párolt zöldséget és halat egyek végre.

Addig a legvadabb mindenevők táborát erősítettem, kedvencem a szalonna, a kolbász, a hurka, disznósajt, böhönyés husik, pacal és társaik, de ezek mellett szívesen fogyasztottam halakat és mindenféle zöldségféléket is.

Csakhogy! Ha választani lehetett, akár csak fejben (,hogy példul mit főzzek), folyton folyvást a húsos kaják győztek kiütéssel, én pedig vágyakozva gondoltam halra és zöldségre virslifalás közben.

Ennek tettem pontot a végére, mikor Lili először utazott Izraelbe (annak, hogy hova utazott semmi köze az elhatározáshoz), csak ahhoz, hogy mire visszaérkezett, már nem volt otthon se felvágott, se vagdalthús (aztán neki persze vettem, és készítettem, amit kívánt, de ez már az ő története).

Azóta amit eszem: tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, gombák, halak (utóbbi talán heti 1 alkalomra jön ki átlagban).

Amit nem eszem: kétlábú és négylábú állatok semelyik részét.

És ehhez semmi köze semmiféle filozófiához (erre sem büszke nem vagyok, sem nem szégyellem, ez tény), csak csupán így eszem annyi zöldséget és halat, amennyit szeretnék, és azért tartom ezt már több, mint négy éve, mert így érzem jól magam. És pont. 

A jó érzés már az első napokban megmutatkozott, energikusabb és teherbíróbb lettem, érezhetően könnyebb lett az emésztés, könnyebb a hasam. Ezt segítem időnként reggeli zabkása-kúrával is. (Azért kúra, mert ebben nem vagyok kitartó, egy darabig zabkása, aztán más, aztán újra zabkása, aminek receptje most éppen ez: másfél evőkanál nagyszemű zabpehely, 1 lapos evőkanál tönkölykorpa, 1 teáskanál mák, napraforgó mag, szeletelt mandula, lenmag keverékére forró vizet öntök kb. 2-2,5 dl, úgy szeretem, ha híg, 10-15 perc után eszem) (Ezt a zabkását, vagy bármely reggelit megelőzi az 1 pohár minimum szobahőmérsékletű, kiskortyokban fogyasztott víz citrommal vagy anélkül.)

Ha azzal, hogy nem vásárolok és nem eszem 'húst' hozzájárulok az állatvédelemhez, környezetünk védelméhez,  a fenntarthatósághoz, az külön öröm nekem mindennap, de az, hogy "vega" vagyok, vagy se, nem igazán érdekel (kivéve azt az esetet, mikor az idei szociális munka ünnepünkön, amihez nem mellesleg szabadnap is jár, rizst tudtam enni a svédasztalról és egy kevéske salátát, mert a saláta rögtön az elején elfogyott, nekünk hármunknak, húskerülőknek sem jutott).

További jó étvágyat kívánok!

ez a legutóbbi vacsorám, kecskesajtos saláta
a Kis Présházban (Bartók Béla út 44.)

Olvasónapló - szeptember

Jajjjj, hol van már, mikor Arundhati Roy A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma könyvét olvastam még a kánikulai őszben, még 2. Indiába indulásom előtt? Hol van már, mikor annyit bosszankodtam azon, hogy egy könyvtár vagy folyamatos google kell minden oldalon ahhoz, hogy megértsük, miről szól ez a regény, mert se csillagozva, se függelékezve nincsenek a kifejezetten indiaiak vagy Indiát (és történelmét) baromi jól ismerők által tudott szavak és kifejezések, áááááá, bosszankodtam sokat, radírozható tollal a könyv belső borítójára soroltam az oldalszámokat, amiken olyan bejegyzések szerepelnek, amiknek utána kell néznem....

Aztán vagy megszoktam, hogy nem teljesen értem, vagy már nem hiányzott annyira, nem tudom, szívesen olvastam erről a csodálatos világról, és itt a csodálatost szophoklészi értelemben használom "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" (Antigoné), azaz különösebb, kivételesebb, nem mindennapi, a szó pozitív és negatív értelmében is.

A szerző nemcsak a szereplők életútját használja fel, hogy India közelmúltbeli eseményeit elmesélje, hanem időnként akár a cselekményt is félreteszi, és közéleti eseményekről számol be.
Sűrű a szöveg, ha egy szó elsikkad, bukhat egy fél oldal megértése.
2014 a jelen, innen látunk  a mába és nézünk vissza a múltba....

Uram! Könnyíts a lelkemen,
És könnyítsd a feladatomon.
És oldd meg a csomót a nyelvemen.
Hogy megértsék, amit mondok.
                 
                    *

"...Olvassunk egy verset elalvás előtt.
- Régi szokás volt ez, még az egyetemről. Egyikük találomra kinyitott egy könyvet. A másik felolvasta a verset. Gyakran kiderült, hogy ennek rájuk és az adott pillanatra nézve titokzatos jelentősége van. Versrulett.
Tiló feltápászkodott, és egy vékony, megviselt Oszip Mandelstam-kötettel tért vissza. Múszá kinyitotta a könyvet. Tiló olvasta:

Mosdom éjjel kinn az udvaron -
villog az ég csillag-morzsaléka.
Fénye: só a szekerce-vason,
hidegszik a színig teli dézsa.

-Mi az a dézsa? Nem tudom....utána kell néznem.

Minden ajtón gyanakvó lakat,
zord szigorral les rám a kopár táj -
tisztább szabály aligha akad
a friss vászon tiszta igazánál.

Kezd a csillag olvadozni már,
mint a só, a fagy-fekete vízben.
Sósabb a kín, tisztább a halál,
s kitetszik a rettenet mezítlen.
(Lator László fordítása)

- Még egy kasmíri költő.
- Orosz kasmíri - felelte Tiló. - Egy munkatáborban halt meg, Sztálin Gulágjában.
Megbánta, hogy felolvasta a verset."

                                               *

Hogyan 
           mondjunk
           el
                   egy
összezúzott 
                   történetet?

                           Lassan
                                  mindenkivé 
válva.
                          Nem.
                          Lassan mindenné válva.

Újdelhi utcakép 2019 október

Arundhati Roy, az író Újdelhiben él, mindkét regénye megjelent magyarul (az én nagy örömömre)

morfondÍr

felsorolni is nehéz, hogy mi minden történt az utolsó bejegyzés óta, voltak könyvek, mozik, emlékezetes ételek és másodszor is megjártam (csoporttal Indiát), a facebook oldal kezelése és új ötleteim megvalósítása köt le a szokásosak, csak eget emelek ki. a munka mellett, és sem az olvasmányokat, sem a három hetes októberi, indiai utat nem foglaltam itt össze, milyen örömmel készítettem pedig a tavalyi, két hetes posztját, egyszerűen és megmagyarázhatatlanul jó érzés Indiában lenni azzal a csekélyke ismerettel rendelkezve is történelméről, tradícióiról, kultúrájáról, jelenéről, ami nekem lett pár könyvet olvasva és néhány ismeretterjesztő filmet nézve, de az biztos, hogy ezt sem tudom meghálálni Lilinek, hogy tavaly rábeszélt első utamra, nem, nem akartam különösebben Indiába menni, nem, nem volt különösebb kötődésem (bár egy ideig megpróbáltam az általam elképzelt elvárásnak megfelelni, és bőszen kerestem a gyökeret, ami belőlem Indiához nyúlik), és ahogy nem jött be Julia Robertsnek (Ízek, imák, szerelmek), annyira jött be nekem, de nekem szerencsém volt, mert én (mi) nem egy tehetős turista-asramban töltöttem (töltöttük) a heteket, hanem.......remélem egy következő posztban elmesélem, addig pedig ezen a facebook oldalon lehet rákeresni a 2019. októberi bejegyzéseknél, ezért is fontos, hogy az ilyenek idekerüljenek, mert itt könnyebb keresni, lehet rendszerezni

most, egy pár hete önmegvalósításban vagyok, alkotásban, ha érdekel kedves olvasó, egyelőre erről is ugyanezen a facebook oldalon győződhetsz meg, eddig 4 videoposztban, az első november 13-i, nagyon ajánlom, és dolgozom azon, hogy bővítsem az elérhetőségét

örömmel tapasztalom, hogy nem lustálkodom, és nem is tétlenkedem :D , és töretlenül jól érzem magam Indiából (október 25.) hazatérve is, igaz, hogy az örömteli hazatéréshez nagyban hozzájárult az október 13-i országos trendfordító esemény is, amiről Darjeelingből Lilivel így cseteltünk: Ő: Karácsony vezet már jó ideje, Én: nem hiszem el, Ő: mi se.... :D 

van az a jó, amit nehéz elhinni.....

ahogy az is világszenzáció, hogy a kártya-kör közös (öt fős) lottója 3 találatot ért el, hipp-hipp és hipp-hipp, így kapunk fejenként három-háromezer forintot, majdnem annyit, amennyit eddig ellottóztunk, de nem írom le a számainkat, mert ahogy ebből 3-as lett (HI- HE - TET - LEN), úgy lehet belőle még ötös is.

Ezzel a filter nélküli, idén másodszor virágzó karácsonyi kaktusz fotóval kívánok nekünk boldog decembert!