no, ez így nem teljesen igaz, azaz egyáltalán nem igaz, először az, hogy nem kezdeményeztem és nem is csatlakoztam (eddig) ilyesféle kihíváshoz, most, márciustól kezdtem, másodszor pedig azért nem, mert amennyiben benne lettem volna ilyen kihívásban, elbuktam volna, mert a három könyv közül kettőt márciusban olvastam el, a harmadikat pedig januárban kezdtem és márciusban fejeztem be, így viszont pont kijön az egy hónap-egy könyv, ha-ha-ha
1. Szeretetteljes ajándék
Lilitől karácsonyra, az újév fordultával bele is kezdtem nagy svunggal, hogy milyen jó, hogy én voltam ott, ismerem (jó, ezt én sem gondoltam komolyan, hogy két hét mártózás a helyszínen a kultúrában valódi ismeretet jelentene) de tény, hogy utazás előtt több könyvvel készítettem magam a történelméből, jelenéből, és voltam Agrában, utaztam vonaton, jártam kis- és nagyvárosi utcákat, láttam szabadtéri színpadon a Ramajana-t (utóbbinak nincs köze a könyvhöz), - aztán alaposan lelassultam, éreztem én a hangulatot, és valóban több ponton töltött el a boldog "ezt már ismerem" érzése, de komoly munka volt az egyébként kitűnően fordított (Falvay Mihály) Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei olvasása.
Baromira kíváncsi vagyok, milyen
FILM készült belőle.
Az átlagos olvasó (mint én is) észre sem véve az európai és az amerikai irodalmat követi - itt hívnám fel a figyelmet a kortárs magyar irodalom létezésére, rendkívüli fontosságára, létjogosultságára és olvashatóságára, és bármilyen meglepő, bizony az élet nem állt meg Gárdonyi Gézánál és József Attilánál - viszonylag ritkán kerül a kézbe más, távoli világot bemutató könyv (oké, Murakami Haruki ismert sztár, sokan olvassuk), ez a regény viszont témáját tekintve is más, India XX. századi történelmét, Pakisztán születését hivatott bemutatni, egy különleges történés köré építve, az elbeszélő azon gyermekek közé tartozik, akik India és Pakisztán függetlenné válásának pillanatában 1947. augusztus 15. éjfélkor születtek, és........
Fontos még, hogy a regény nem az indiai vallási többséget (teljes népesség kb.: 1 365 000 000 fő, igen, egymilliárd háromszázhatvanöt millió), hindu kb 80%, hanem a (jelenleg) 13,4 %-ot képviselő iszlám vallású csoportba tartozó családra és környezetére fókuszál.
" Ismeretes, hogy az államok átszervezésére alakult bizottság még 1955 októberében átadta jelentését Néhru úrnak; egy évre rá meg is valósították a bizottság javaslatait. Újra fölosztották Indiát, tizennégy államot és hat, központilag kormányzott "területet" alakítottak ki benne. Az új államhatárokat azonban nem a folyók, nem a hegygerincek, nem a földrajzi adottságok jelölték ki: szavakból emelt falak voltak inkább. A nyelv osztott meg bennünket: Kérala a malajálam nyelvűeké lett(...) Karnátakát a kannada nyelvűek bírták; a megcsonkított Madrász állam - mai nevén Tamilnádu - a tamilul értőknek adott otthont...)"
egy gondolat az arányokról:
" Mert gondoljuk csak meg: a történelem az én verzióm szerint 1947. augusztus 15-én új szakaszába lépett - ám egy más verzió szerint ez az elkerülhetetlen dátum csak egy röpke pillanata a Sötétség Korának, a kalijugának, amelyben a halandóság tehene kénytelen egy lábon egyensúlyozni. A kalijuga fajtánk vesztes kockadobása; mindennek a legalja; az a kor, amelyben a vagyon méri a rangot; amelyben a gazdagság az erényességgel egyenlő, amelyben férfi és nő között a szenvedély az egyedüli kapocs; amelyben a csalárdság hozza a sikert (...) ez a korszak i.e. 3102. február 18-án pénteken kezdődött és mindössze négyszázharminckétezer évig fog tartani! S noha máris törpének érzem magam, hozzá kell tennem, hogy a Sötétség Kora csak a negyedik szakasza a mahájuga ciklusnak, amely a maga teljességében tízszer ilyen hosszú; és ha fontolóra vesszük, hogy Brahmá egyetlen napja ezer mahájugából áll, megérthetik, mire gondoltam az arányokról szólva"
más:
"A szeretetet, fiacskám, minden anyának meg kell tanulnia, nem születik az a kisbabával együtt, meg kell azt szerezni, és én tizenegy év alatt megtanultam. hogy fiamként szeresselek"
"Ha egy prófétát leköröz és fölfal a történelem, az még nem bizonyítja, hogy hamis próféta lett volna. Mindig is érdemes férfiak kóboroltak a sivatagban"
"....nagy tömeg verődött össze (...) éjszakai tekergők és japán turisták, akik (ez alkalommal) sebészmaszkot viseltek merő udvariasságból, meg hogy ne fertőzzenek bennünket a kilehelt csíráikkal; és voltak ott rózsaszín európaiak, akik fényképezőgéplencsékről csevegtek a japánokkal, és kattogtak a zárak és pukkadoztak a vakulámpák, és egy turista azt mondta nekem, hogy India csakugyan csodálatos ország, és bámulatra méltó hagyományai vannak, és minden a legszebb s legjobb lenne, ha nem kéne örökké indiai kosztot ennie."
Az utolsó idézetet azért vettem ki, hogy megmutassam, humor is átszövi ezt a nagy volumenű regényt, és azért is, hogy elmondhassam, én bizony örökké indiai kosztot ettem volna, de manapság könnyen találni a turisták igényeinek megfelelni kívánó és kiváló pl. különféle tésztákat kínáló éttermet.
 |
| a könyv, indiai masala chai, a füstölő pedig: vrindávani levegő |
2. Marcsi könyvtárából olvastam, ahogy az összes többi könyvét is Fredrik Backmann Életed üzlete elbeszélését, de inkább az összes többit ajánlanám most is, mert ugyan semmi baj nincs a történettel, és boldogságos lett volna, ha pl. az Észak folyóirat hozza, így önálló kötetként viszont botrányos, legalább egy tucat ilyen tesz ki egyéb szerzőknél egy kötetet.
Ennek ellenére olvassatok, és nézzetek! Backmannt, művei közül már kettőt megfilmesítettek kiválóan! Az ember, akit.... és nemrégiben
Itt járt Britt Marie
A szerző eddig magyarul megjelent kötetei:
Az ember, akit Ovenak hívtak
A nagymamám azt üzeni, bocs!
Itt járt Brit-Marie
A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb (vigyázat, ez is egy db. elbeszélés)
Mi vagyunk a medvék
Egymás ellen
3. És harmadikként álljon itt néhány önkényesen (ahogy mindig) kiragadott idézet Janne Teller
Semmi című könyvéből, amit ajánlok minden kamasznak, annak, aki volt kamasz, és akinek van-volt-lesz kamasz gyereke:
"Ha nyolcvanéves korotokig éltek, akkor addigra már harminc évet végigaludtatok, jó kilenc évig jártatok iskolába és írtatok leckét, és majd' tizennégy évet töltöttetek munkával. Mivel már hat év elment a kisgyerekkorra és a játékra, s mivel tizenkét évre lesz szükség ahhoz, hogy takarítsatok, főzzetek és gyereket neveljetek, legfeljebb kilenc évetek marad arra, hogy éljetek is. (Pierre Anthon)
(...)
Vajon mi a fenéért olyan fontos megtanulni, hogy mondjuk szépen: köszönöm az ebédet, a meghívást, én-is-és-viszont-és-tessék, na hogy tetszik lenni? Amikor hamarosan úgyse megy senki sehová, és mindenki tudja, hogy a jövés-menés helyett itt is lehet üldögélni, szilvát enni, figyelni a világ folyását, és gyakorolni, hogyan válhatunk a semmi részévé (P.A.)
(...)
Azért járunk iskolába, hogy utána dolgozhassunk, és azért dolgozunk, hogy utána szabadságra mehessünk. De akkor miért nem kezdjük rögtön szabadsággal? (P.A.)
(...)
Mi értelme a tavasznak, ha hamarosan úgyis újra ősz lesz, és a most még üde virágok elhervadnak? (az elbeszélő Ágnes)
(...)
A jövő olyan lesz, amilyenné alakítjuk(...) - Hülyeség (...)
Semmiből nem lehet valamit csinálni! Márpedig nincs semmi, aminek aminek értelme lenne (P.A.)
(...)
Azért sírtunk, mert elvesztettünk valamit, és kaptunk valamit cserébe. És azért, mert elveszíteni és kapni valamit, egyformán fájdalmas, És mert tudtuk, mit vesztettünk el, de még nem tudtuk szavakba önteni, mi az, amit kaptunk.
(az elbeszélő)
ps. már április van, Edith Eva Eger A döntés című könyvét olvasom (ez a másik kedves karácsonyi könyvem, Bogitól kaptam)
