1997. 01.02.
Ekkoriban egy ma már nemlétező színház adott helyet technikai személyzetként több, szereplőként kevesebb sikerrel. Egy mostanában leköszönő színházigazgató felesége rendezett és azt ígérte miközben épp alázott, hogy biztosan tudja, fogunk még együtt dolgozni. Én hiszek a szavakban és sokáig vártam a hívását, Ma már nem kívánom neki a közös munkát, pályát módosítottam és, nos ha író lennék, most az következne, hogy a hajléktalanellátásban dolgozom, de mivel nem novellát írok, csak blogot, ezért nincs vicceskedés, csak felejtés, tulajdonneveket sem írok. Mert hiszek a szavak erejében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése