műkedvelő vagyok és kedvelem ezt a létet
ez a három napos csendes elvonulás is hivatalosan csak utólag lett elnevezve, mikor már minden emlék arra utalt, hogy az volt, azaz rögtön akkor, mikor hazaértem
ilyen élmény ezen nyáron egyszer már kerülgetett, az a négynapos csendes elvonulás nevet kapná, de műkedvelő lévén, nem jutott akkor eszembe, így arra marad a hosszú hétvége, vagy a mini szabi (Bridget Jones 3.) elnevezés
3 napos csendes elvonulás - már induláskor érezhettem volna, hogy az lesz, csendesen szemerkélt az eső, ezért a túrabakancs, túracipő, túraszandál mellé gyorsan bedobtam a gumicsizmát is, tehettem, régi kolléganő, mai túratárs citromszín, sokatpróbált járgányával mentünk, egymás rigolyáit már jobbára feltérképeztük, maradandó sebet eddig a másikon nem ejtettünk
első nap az úton, ráhangoló a micsodára is (?), hiszen, míg szerveztük, nem neveztük sehogy, csak úgy emlegettük, hogy -amikor Nógrádba utazunk-
voltak tervek, sok:1 arányban, mindegyik élmény volt, ami megvalósult, ami nem, az oly simán hámlott le, mint a nyárvégi barnaság
kastély-szemle: mind zárt, akár felújított, romos, lakott vagy lakatlan
 |
| Acsaújlak |
 |
| Acsa |
 |
| Acsa
Acsa kastélyához nem tudtunk közelebb kerülni (a felújított, pompázó Acsaújlakihoz sem), kapuk, lakatok, a képen látható, ahogy sűrű növényzet is segít rejteni a romokat, ekkor még biztosak voltunk abban, hogy lesz kastély, amit körbejárhatunk
az úton kedvünk szerint továbbhaladva benéztünk oda,.......... ahol majd a harmadik napunkat töltjük, keretbe foglalva ezzel és megadva a teljességet a 3 napi csendes elvonulásnak, amiről még ekkor sem sejtettem, hogy az
a sasbérci kilátó felé elhúztunk Kiskérpuszta mellett
 
a kilátó és a kilátás Szanda várra
vissza Kiskérpusztára, ahol Szentgyörgyi Albert gyermekkori színhelyén kockás pléden ebédeltünk, mutatom:
     
a rozoga kerítéshez rögzített táblán az (lenne) olvasható, tolmácsolom: EU-s pénzből itt 2020-ig szemétlerakó lesz
Innen Cserhátsurányba mentünk, mert itt is maradt egy kastély a büszke utókorra:
magántulajdon, madzaggal vagyunk távoltartva, a képen nem látszik jól (nem is baj), ahogy foszlik a hagymakupola
gyönyörű kilátás nyílik a dombról
Mohorán pár ház választja el a felújítottan lakott Vay-Zichy kastélyt és a Tolnay emlékházat, mindkettőt a kerítéstől csodáltuk
 
Már záróra után értünk Csesztvére, de a kapun bejutottunk, szerencsére a kert természetvédelmi terület és a sárga út, jó-jó a sárga jelzés halad át rajta
 ez: 
nem kastély, de körbesétáltuk
a lemenő nappal Szécsénybe értünk, a szállásunk ebben az udvarban:  itt már tudtam, hogy ez egy 3 napos csendes elvonulás az "így múlik el a világ dicsősége", a mulandóság és a békésen burjánzó nyárvégi táj megtapasztalása  második nap: Páris-patak szurdokvölgye állkapocs, bordák és egyéb csontok a szurdok mélyén (ide nem a jelzés vezetett) 
páfrány-csipke szegélyek:
 ott, ahol a kép közepén a fény van, na oda kellene lejutni 
itt pedig kezet mostunk, a kép közepén sötétlő folt belső csücske valójában csöpögő szikla
Nógrádszakál részlete a temető-dombról, hány pusztuló házat fedezel fel?
(négyet)
és a templom, melynek kapujából az egész település belátható
a harmadik nap Becskéé, a Megvilágosodás sztúpa árnyékában magától értetődő természetességgel lélegzünk, meditálunk talán és csendesedünk tovább,biztonságban gyakoroljuk az elengedést, a három napos csendes elvonulás elengedését is
kerek minden, ettünk, mikor éhesek voltunk, mentünk, mikor járni volt kedvünk, beszéltünk, mikor mondanivalónk volt
hazafelé már egyre többet a szakmánkról beszéltünk szemezgetve a jövőt, ha bizakodva nem is, de egyre inkább tisztán rálátva
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése