Őrizd..., Gondolkozzon..., Ne...

"34.Őrizd meg az egészséget"

hm, kedves, nagyon kedves azt feltételezni az olvasóról, hogy birtokában van az egészségnek, ez igazából sokszor már fél gyógyulás és akkor azt a felet őrizni kezdem én, de hogyan, melyik belső hangomra (ez bizony visszautalás egy korábbi nagyszerű tézisre) hallgatva éljek, legyek vegetáriánus, vagy nyersételes, vagy mangalica fan vagy legyen az ősember a példaképem, vagy a szervezetem úgy is azt és amennyit, amennyi jó neki és különben is az uncsitesóm ükapja 90 éves korában halt meg pálinkás pohárral a kezében, szivarral a szájában, és a szomszédasszony barátnőjének is megártott a sok zumba, megvastagodtak a lábai, aztán meg úgy tartják, a túl sok agyalás az egészségről csak rombolja azt, és ennyi pénzből különben is szart sem lehet, nem még egészséget őrizni, és így tovább, és így tovább máris témánál vagyunk

"35.Gondolkozzon, mielőtt beszélni kezd"

ez a harmincötös kissé távolságtartó ezzel a magázódással, biztos a miheztartás végett, hogy ne higgyem már, hogy összebariztunk, csak mert rég túl vagyunk a félidőn. miközben ezt a kis bevezetőt írtam, volt időm gondolkozni, hogy nekem mit kellene, hát ezt: gondolkoznom kell mielőtt (sokkal gyakrabban) csendben maradok

"36.Ne bánkódjon"

ez szép, mint a társasjátékom, a "Ne szomorkodj emberke!", amit jól megideologizált egyik szülőm, az, amelyik ráért játszani velem, hogy ez mennyivel jobb cím, mint a kárörvendő "Ki nevet a végén!", majd minden alkalommal unalomig szarrá vert és még csak nem is bánkódhattam, no ugye.