fogadalom

Az lesz a jellemző az új évben, amit az első napon csinálunk?
én mosni, főzni, lomolni, takarítani fogok sokat, mert szeretném, ha ebből rendszer lenne :)

karácsony második napja

pont elég a receptre felírt két óra, úszás, szauna kétszer, ázómedence és az újdonság, a felújítás során andalító fényjátékú mozaikkő nyugágyassá vált gőz, a tömeg akkorra, hogy több idő kényelmes nem is lenne
holnap irány a Dunántúl és sok-sok lelkierőre lesz szükség

Lukács

nekem a karácsony....

....egy vagy kettő vagy három nap vagy egy hónap vagy még több, ahogy visszatekintek a hátam mögött hagyott  évekre; különösebb menü, helyszín, szertartás szabályok nélkül, illeszkedve a körülményekhez, lehetőségekhez, mert igyekszem komolyan venni az élethosszig tanulást és leülepedett már a vizsgaanyag, hogy nem várok tőled el, és próbálgatom a csatornákat, hogy érezd, számolhatsz velem

Boldog karácsony

15-e óta mondom, mondogatom búcsúzáskor, hogy boldog karácsonyt és viszonzásképpen addig-addig kaptam vissza, hogy teljességgel el is hiszem :)
Boldog karácsonyt!

december 17.

ne, most ne figyelj ide, majd elolvasod, ha ráérsz, vagy majd egyszer, ha kedved lesz, oké, kedved az van, de stócokban áll körülötted az ezmegaz, meg nyomasztanak az amazok és különben is, azmegazis arra vár, hogy majd te......tudom, most ne is figyelj ide, azért jó az írás, mert azzal úgy is tudok hozzád beszélni, ha nem figyelsz ide, a válaszra ráérek, majd, ha egyszer odajutsz, most csak élj.

fotó: Dóczi Zsóka

VII.

Hálát adok az önazonosságért, és mondok is egy példát: második hete nyűglődőm a náthával, köhögéssel, nem tudok semmi házimunkát megcsinálni, máskor meg lusta vagyok bármi házimunkához, az eredmény ugyanaz, nem történik semmi olyan, ami házimunka.

karácsonyi élményajándék

mesélem, hogy takarítani fogok(unk), van már hozzá cselekvési terv, mert ezt a kifejezést egy ideje jobban szeretem, mint a listát. de nem karácsonyit, teszem hozzá, mert olyat én nem, elvből nem, sem tavaszit, sem őszit, sem születés-és alkotmány napit, azért kell takarítani, mert régen esett meg az esemény, ha a tartalom mélységét nézzük, nem csak a felszínét most végre.

-ablakpucolás
-galéria rend, hogy hely legyen a biciklinek
-galéria alatti könyvespolcokon, körül rend, ha hozzáférhető lesz (lásd előző pont)
-a többi könyvespolcok rendberakása (azok hozzáférhetőek, csak ijesztően nagy a kupijuk)
-konyhaszekrények kívül
-no jó, konyhaszekrények belül is
-mosogató és körülötte
-tűzhely és körülötte (gumikesztyű és egyéb védőfelszerelés beszerzését nem elfelejteni)
-szemetesek (no comment)
-bejárati ajtó (legkönnyebb, ez lesz a jutalomfalat)
-előszoba fal (kabátok, cipők, sálak, egyebek) (második jutalomfalat, már kilomoltam a nagyját hirtelen felindulásból)

idén lehet, hogy módosítok az elvemen, és mégiscsak karácsonyi lesz ez a takarítás, ha karácsony, akkor ajándék, tessék, lehet választani, ki melyik élményajándékomat választja?

VI.

Hálát adok, hogy minden rosszban van valami jó és nem minden jóban van rossz.

A tengerben élnek krokodiliok

Eniatollah Akbari igaz története

"...mindig kell legyen az embernek valamiféle vágya, mely ott lebeg a szeme előtt, mint szamár előtt a répa, merthogy a vágyak teljesülése utáni sóvárgás adja az erőt, hogy felkeljünk reggel, és ha van egy vágyad, bármi is legyen az, ami ott lebeg előtted, a homlokodtól épp csak egy arasznyira, akkor már érdemes élned..."
*


...

"...a buzul-bázi nevű játékhoz a birka talpcsontjának egy darabkája szükséges, amit előtte persze ki kell főzni. A csont nagyjából kocka alakú, ám göcsörtös felületű, s tényleg úgy játszottunk vele, mint a kockával szokás, vagy mint a golyóval. Ezt a fajta játékot a mi vidékünkön egész évben játsszák, míg a sárkányreptetés inkább tavaszi vagy őszi foglalatosság, a bújócskázás meg inkább télre való. Még jól is esik abban a nagy hidegben, ami mifelénk van telente, a gabonazsákok között, takarókupacok alatt vagy sziklák mögött a többiekkel összebújva kuporogni....."
*


"...Amikor ezt megtudtam, egy sarokba kuporodtam, két szék közé, le a földre és az járt a fejemben, hogy gondolkodni kellene, és az már nagy dolog, ha az ember tudatában van annak, hogy gondolkodnia kell, ahogyan a tanítóm mondogatta folyton. Csakhogy nem találtam gondolatokat a fejemben, valami erős fény elvakított, nem láttam semmit, mintha a napba néztem volna."
*


"-mesélnél még valamit Afganisztánról?
-mit?
-édesanyádról vagy a barátaidról, a rokonaidról, arról, hogy milyen a hazád?
-nem szeretnék róluk beszélni, és a helyekről sem szeretnék. Nem fontosak. Az események, azok a fontosak. A történet fontos. Ami történik, az változtatja meg az ember életét, és nem az számít, hogy hol és kivel esett meg."
*


-Mennyi idő telt el az utazásod kezdete óta?
-Tizennyolc hónap. Igen, azt hiszem, tizennyolc hónap.
-És, mint mondtuk, tízévesen indultál el.
-Igen Fabio, így mondtuk. Még ha nem is tudjuk pontosan.
-És melyik évszakban érkeztél Iránba?
-Tavasszal
-Remek. Legalább az időpont biztos.
-Nem, Fabio. Semmi sem biztos.
-Az idő mégiscsak az. Ugyanolyan sebességgel telik a világ bármely pontján.
-Úgy gondolod? Tudod, Fabio, én ebben nem lennék olyan biztos.
*


"-Minden simán ment? Láttál rendőröket?
-Nem láttam senkit. Minden jól ment.
-Féltél?
-Hamid egy pillanatra félbehagyta a rizses- és babos-dobzok egymásra tornyozását. Mozdulatlanul állt. Sosem félek, mondta. És mindig félek. Már nem tudom megkülönböztetni e két dolgot egymástól."
*


visszatoloncolás: " Úgy borítottak ki bennünket a határ túloldalára, mint ahogy a szemétszállító teherautók öntik a szemetet a lerakóhelyre. Egy futó pillanatig arra gondoltam, hogy nem fordulok vissza, hanem inkább folytatom az utat nyugat felé; nyugatra volt Nava, az édesanyám, a nővérem és az öcsém, keletre Irán, újra a bizonytalanság, a szenvedés és minden más. Egy pillanatra átfutott rajtam a gondolat, hogy hazamegyek."
*

Figyeltünk és hallgattunk. Azok elbeszéléseit hallgattuk, akik elindultak, és visszajöttek. És olyanokról is hallottunk, akik soha nem tértek vissza, az utastársaiktól, akik talán csak azért élték túl az utazást, hogy megosszanak velünk egy csomó borzalmas történetet. Azt kellett gondolnunk, hogy a kormány készakarva hagy életben minden karavánból egy-két embert, hogy azok elrettentsék a többieket. Egyesek megfagytak fent a hegyekben, volt akit a határrendőrség gyilkolt meg, mások a tengerbe fulladtak a török és görög partok között.
*
"Íme, egy jó tanács: ha életed során úgy adódna, hogy menekültként kell élned, keress egy parkot, a parkokban mindig történik valami jó."

mai info: Könyvudvarban 390.-
 

 

ágykabát

tegnap este erős náthás, hidegrázós állapotomban nagyon büszke voltam magamra, szót mentettem. kimentettem a feledés homályából egy szép magyar szót azzal, hogy eszembe jutott és magam elé motyogtam, miközben keresgéltem a polcokon azt a ruhadarabot, amit egy turkálóban vásároltam és mindezidáig hordtam kardigánként, melegítő fölsőként, háziruhaként és most végre rájöttem, hogy ez a halvány szürke alapon apró rózsaszín virágos, rózsaszín paszpólos elöl gombos ruhanemű nem más, mint ágykabát. azt hittem, ezt a műfajt nagymamámmal együtt temettem el. a városival. aki sok nappalt is ágyban töltött. és hogy ne hálóingben fogadja az esetleges vendégeket, ezek mi vagyunk vagy a szomszéd Gelsei néni, volt neki szép, színes ágykabátja. kívül fényes, szikrázó anyag, belül meleg, bolyhos. ez akkoriban volt, mikor nem 25 fok volt az alapfűtés a lakásban, mikor a pincében tárolták a szenet, a fát az emeletes házakban lakók is. ekkor volt nappalra az ágykabát, éjjelre a vizes palack. forróvizes. ami hamar átfűtötte a dunyhát és olyan lett, mint egy igazi kemence. csak a dunyha nehéz.
aztán ma rákerestem a neten, van egy cég, ami ágykabátot kínál, szépet, bár nem színes, szikrázó, fényes, de belül biztosan meleg. vajon tetszene nagymamának?

V.

Hálát adok a hétköznapokért, segítenek érezni az ünnepet.

IV:

Hálát adok, hogy mindig van valaki, aki meghallgat. Elvégre is én mindig itt vagyok.

III.

Hálát adok, hogy ha viszket a hátam közepe (és mostanában ez sűrűn előfordul), bármelyik pontját tudom vakarni saját kezekkel. :)