Közeli hozzátartozómmal egyeztettük, mely könyveket kell beszerezni a Könyvhéten, ami nem elég könyvtárból kölcsönözve, hanem ott kell lennie a polcon, hogy bármikor kézbe vehessük, kölcsönadhassuk. Tóth Krisztina regényét annyira vártuk. hogy komoly előtanulmányokat folytattunk, elolvastunk mindent a neten, amit csak lehetett és elmentünk a PIM-be (Petőfi Irodalmi Múzeum), mert a helyet is szeretjük, a könyvbemutatóra. Jujj, izgalmas volt a vajúdás és az írás folyamatának néhány mozzanatát megismerni és azt, hogy az író mit gondol regényének szereplőiről, személyiségükről.
Én olvastam előbb, mert nekem nem volt vizsgaidőszakom.
Szépen gördül , itthon vagyunk, Pesten, Újlipótváros és Angyalföld határán, már ez is izgalmas nemde? Az ötvenes években, pláne? És elmegyünk egészen a hetvenes évekig.
Én az iskoláimat is az irodalmon keresztül végeztem. Biológia órán az emberi fajhoz érve John Ball Forró éjszaka
http://www.antikvarium.hu/konyv/forro-ejszaka-55553 krimijéből olvastam föl, ének órán a Hétköznapi varázslat című ifjúsági történetből, mert Panna-Pamina, Tamás-Tamino történetéből tisztán kiderül, miről is szól a Varázsfuvola. A történelem amúgy is nagyon távol áll tőlem, az évszámok, események, nem mondják el nekem, milyen volt az ember, aki akkor és ott, ezért lett legkedvesebb
történelmi drámám Az ember tragédiája
http://www.antikvarium.hu/konyv/az-ember-tragediaja-69672
Az akvárium
http://bookline.hu/product/home.action?id=121827&type=22&_v=Toth_Krisztina_Akvarium azért lett talán akvárium, mert Sylvia Plath már lefoglalta az üvegburát címnek
http://www.antikvarium.hu/kereso2.php?q=Sylvia%20Plath%20-%20Az%20%FCvegbura és az mégsem lehet, hogy
Üvegbura másképpen. Persze, van a regényben akvárium, szépen, érzékletesen, csattanóval. Úgy családregény, hogy mégsem az, úgy korrajz, hogy nagyon is, emberekről szól, akik
úgy megszületnek és
úgy élnek, míg meg nem halnak és nem gázol át rajtuk a történelem és nem jön a királyfi fehér lovon, és még csak nem is törik kerékbe a sorsuk. Mégis-mégis úgy kúszott a bőröm alá, ahogy olvastam, hogy sokszor azt vettem észre, tartom a kezemben, nem akarom most olvasni, csak
úgy legyen itt, velem. Én, az olvasó nem pont olyan embereket olvastam, mint akiket az író mondott, hogy írt, az én könyvemben nem tűnt olyan gonosznak a gonosz, nem volt annyira rossz természetű, akit annak szánt és ezeknek a meglepetéseknek örültem is.
Aztán el kellett engednem őket, a szabadságom még javában tartott, olvastam volna még más könyveket is. Én készültem, vittem magammal a nyaralásra a megszokott módon sokat, hogy nehogy elfogyjon, mert akkor feszült leszek és ideges, de képtelen voltam áthangolódni, egy jól megírt kisregényt még elolvastam ugyan, de már másnap nem tudtam a címét sem, ekkor jöttem rá, hogy gondolataim a Lehel tér környékén járnak és még idébb és akkor és a mában, hogy mennyi-mennyi ember van most így, vagy lenne így, de nem lehet, most
így sem lehet, mert az akvárium ereszt és bizonytalanság van, meddig lesz levegő.