KÉK 8

bizonyám :)
8. túránk volt ez, az eddigi legmerészebb, leghosszabb, legmagasabbra törő :), revelatív erejű.
Kisinóctól Nógrádig a Börzsönyben. Semmi extra, attól eltekintve, hogy a 20. születésmásnapos ifjú leánynak ajánlottuk a túrát, ami így a 20 év - 20 km fantáziadús címet kapta és folyamatosan visszatérő dallama volt a napnak, L. most hány éves? már mindjárt 3? de jó, hamarosan megy óvodába! "Kiskamasz korát" már kissé rezignáltan tűrtük, "nagykorúságát" elérve már nem volt energiánk felcsattanni, de pátosz nélküli sóhajjal ajkunkon kúsztunk be a 20. km-t jelző nógrádi vasútállomáshoz. :)
Prózaian: csaltunk azzal a hússzal, mert igazából 20,6 km volt és Csóványoson (938) járva még az út 2/3-a előttünk állt és most úgy tűnik, mintha nem is az élvezet beszélne belőlem, pedig DE.
Anitával hosszasan fejtegettük, boncolgattuk, hogy mitől is volt ilyen baromi jó, hogy hajnali kelés és hosszas vonat-buszút után keresztbe járva az erdőt egyszer föl, másszor le, majd az utolsó előtti vonatot lekésve másfél órát várni az utsóra, hogy még aznap hazaérjünk és nem volt ingerültség, egymásra mutogatás, bárki hibáztatása, - sok megfejtésünk lett, és asszem a lényeg sem maradt ki: mindannyian elfogadtuk, éltük az utat magát, a közbent, a kánikulát, a látványt, a port, a zuhany-esőt, egymás csevegő vagy szótlan társaságát és nem a "túllennirajta" hajtott, nem is a teljesítés vágya (még csak nem is pecsételünk), ez a mi El Kékinnyónk, ahogy Isti elnevezte és asszem, már érezzük is, hogy olyan is. És még szívárvány is volt.

"...a távolságot, mint üveggolyót..."

"...óriás lehetsz..."

8. túránk volt ez a kék úton, januárban kezdve, Hűvösvölgyből indulva, most Nógrádnál tartva. Budai hegység, Pilis, Börzsöny. Készülj Cserhát, jövünk :)