újév

Egy naptári évben háromszor kezdek új évet, január elsején, születésnapomon és évadkezdéskor szeptemberben. Ilyenkor előre készülök: befejezhető dolgokat befejezni, megtehetőket megtenni, előző évet átgondolni tervek és álmok teljesülése és fájó-örömteli történések felidézésével, újabb célok, feladatok megfogalmazásával. Különböznek az újévek, hogy január 1 mindenkire áll és nem csak a személyes sikereim-kudarcaim idéződnek fel, hanem szakmámé, országunké, földünkké is és egyre erősödik az érzésem, hogy nem pesszimista vagyok, hanem realista. És ez itt a poén hült helye. Évfordulós újévemkor elégedetten tapasztalom, hogy azok bizony nőnek, bölcsülök is rendesen, de ha nem, én akkor is azt mondom, mert azt tapasztaltam, hogy amit hirdetsz magadról, idővel visszahallod. És még ez sem poén, bár igaz. Az évadkezdés az, ami halványodik és kopna is, ha hagyom, a több évtized tanév és évad ritmus hagyományos foglalkoztatási ciklus szerint kezd működni, de a teendők csoportosításával, feladatok ütemezésével megőrizhető az újév érzet még erre a befejező szakaszra is.