Vajon az érettségi-felvételi stressz, a munkahelyi változások, a drasztikus időjárás :) megméganemtommi tartott távol ilyen sokáig?
A felvételi stressznek hamarosan vége, 24-én este 8 után hirdetik ki a szakok ponthatárait és szerencsés mindenki, akit ez a mizéria idén nem érintett. Túl sok változás történt egyszerre, főleg szigorítás, amik lehetetlenné tették a józan és nyugodt tervezést. Mennyit számít 1 év! Így gondoltam ezt L. óvodáskorában is, azért kezdte nyári születésűként 7 évesen az iskolát, hogy fizikailag-értelmileg-lelkileg éretten jobban bírja a közoktatás és az élet állomásait. Ez így is lett. Sem "hasfájás", sem mumus tantárgy nem szólt közbe soha egészen az idei érettségéig. És itt is csak az értelmetlen kuszaság-pontemelés-csökkentés-pontszámítás-tantárgybeszámíthatóság-férőhelynyirbálás-ésatöbbi kavart be, az eredménye így is nagyszerű. Mire lesz jó?
A szakmának meg annyi. Kishal vagyok én ebben, csak tettem a dolgom az elmúlt tíz évben, tapasztaltam én is hibákat és éreztem, hogy merre lehetne vinni. Nem erre. A szakmának nem most annyi, de az én munkahelyem mint valami utolsó bástya tartotta magát, ami lírai hasonlat annyit tesz, hogy értelmes, hatékony, innovatív munka folyt.
Váltani kellene, vezérelv is megvan hozzá: 10 évig azt csináltam, majd 10 évig ezt, a következő 10 évre kell egy amaz :)
Az időjárás, mint a rajzfilm, fakósárga, pihegő kánikula, majd vízszintesen csapdosó, vesételáztató eső, hideg szél sűrű váltakozása.
Állok életem partján
és gondolkodom,
ugrok-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése