Gyöngyös tofu

Hozzávalók: 1 doboz tofu
                    1 nagy fej vöröshagyma
                     vega fűszerkeverék
                     római kömény
                     teáskanálnyi finom ecet (tárkony, must) vagy száraz fehérbor egy evőkanálnyi
                     petrezselyem
                     2 dl árpagyöngy

Az árpagyöngyöt (amit most bögrével mértem ki és elfelejtettem a dekáját megnézni, bocs) dupla mennyiségű vízzel felforralom fedő alatt, majd egészen kis lángon hagyom, hogy felvegye az összes vizet, ekkorra megpuhul. Ez addigra lesz, mire elkészül a tofu.
A tofut ujjnyi széles hasábokra szeletelem, majd tovább aprózom falatokká, a vöröshagymát félbe, majd vékony szeletekre vágom és egy darabka vajjal vegyített olajon dinsztelni kezdem. Először a vega, majd a római kömény kerül a hagymára, aztán a tofu, sózom, hozzáadom a csepp ecetet és közepes lángon jól átforgatom, kb 3 percet hagyom, közben felaprítom a petrezselymet. A kész árpagyöngyöt gyengéden, hogy a tofu össze ne törjön, a tofuhoz keverem, megszórom a petrezselyemmel és tálalom.

Rövidlátók

http://port.hu/rovidlatok_megane/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=105223&i_city_id=3372&i_county_id=1

 Japán film, japán szereplőkkel, japán történettel Japánban. Vigyázat, a kép sugallata ellenére 106 perecnyi relaxációra számíthat, aki van olyan szerencsés, hogy valahol megnézheti, mert dvd-je nincs, moziban ma volt az Odeonban a Colours fesztivál keretében. Pedig de kár. Receptre írhatná fel ezt is filmekkel gyógyító embergyógyász, mert a filmet nézve jótékonyan kimosódik a normáljáraton túlpörgetett vagy épp alulműködtetett agyunk. A szokásokhoz híven a film arról is szól, amit írnak róla, meg nem is. Aki megnézi, tapasztalhatja, hogy a szokásokhoz híven inkább nem is. A tanárnő stimmel. De nem fontos. A fontos, a mai Japán emberét szembesíteni ősi kultúrájával, ami van neki. A fontos, hogy kelet európaiként a mai tudomány és technika eszközeinek köszönhetően lehet fogalmam arról a kultúráról. A fontos, hogy érzem, miről szól. A fontos, a nagy tál vörös rák evészet. Ismerünk ilyet a kultikus Szindbád film velőscsont jelenetéből, de sokszor újra néztük, jószerivel már olyan, mintha az az egy jelenet lenne maga a film, pedig dehogy, manapság terhelt gyomorral, gyengülő epével a tál rákot választanám. A szereplők vékonyak, szemüvegesek, egyenesen ülnek és folyton esznek. Rizst, ecetes szilvát, halat, jégkását. Én is kedvet kaptam, szívesen ennék rizst, ecetes szilvát, halat, jégkását. A fontos persze nem ez. A fontos, hogy feloldódva a mostba, a pillanatba. Úgy, ahogy ők.

Hónapértékelő III.

                      MÁRCIUS

Nem volt                                Volt

tél                                         fürdő
betegség                               filmklub
fogyás                                  koncert
járandóság rendezés              kártya
szakmai teázó                        angol
kiegyensúlyozottság               melankólia
társasházi közgyűlés              összevonás
                                            hajfestés
                                            túra
                                            Balaton
                                            Daniel Stein, tolmács
                                            fodrász
                                            jóga