Keresgélem a szavakat az érzéseimre, melyik a legerősebb, azt hiszem, a megrendülésé, szerencse, hogy gyászkísérésben képzett vagyok, így hagyom, hogy a gyász eluralkodjon bennem, rajtam.
Üresség van, és az a veszteség vagy bántalmazás megélésekor tapasztalt lecsendesülés, rezignáltság, amikor picire húznám össze magam, hogy ne vegyen észre senki, hátha elkerülhető akkor a következő csapás. Ki tudja előre, mennyit bír el?
Sajog a döbbenet, a megváltoztathatatlanság döbbenete, fájdalom és riadalom a gyűlölet szeretetbe csomagolását tapasztalván. És nem vádolhatok senkit. Mindenki a saját érdeke szerint teszi, amit tesz, akkor is, ha téved. Tizenkét évig volt remény, düh, energia, és minden, ami élet.
Most üresség van, aztán érkezésre vár a félelem.
