...mert otthon is a kórházat gondolta folytatni, ahogy ott is asztalhoz ült reggelizni, természetes volt, hogy kijön a konyhába megenni a kását, de a kérdésre, hogy reggeli előtt vagy után kíván-e felöltözni, rácsodálkozás volt a válasz, hiszen fekszem vissza - mondta, mire csípőből nyomtam, hogy biztosan nem, hanem a fotelbe ül, felhőket, és a telekről magunkkal hozott vörösben burjánzó muskátlit fogja nézegetni főállásban, amikor elfárad, lehet újra feküdni kicsit...
...később örömmel vettem észre, hogy a Fiúk évkönyve 1966 - ban - amit Lilitől kaptam a kerületi lomtalanításon fellelt kincsként - van szó az Úttörő vasútról, amiről olyan szívesen beszélt a kórházi ágyon, kezébe is nyomtam, és szívesen át is lapozta, sőt még más érdekesebbet is talált, legalább negyed órát mozgatta az agyát...
... és akkor még a vasárnapi ebédet is együtt főztük, a paprikát felvagdosta, ami nagy segítség nekem és sikerélmény neki...
....mert helyzeteket kell teremteni, aktivizálni kell ahhoz, hogy éljen