júliusi vasárnap

egyszercsak feltűnhet, hogy jé, milyen sokszor (tényleg) nem számít az idő(járás) ahhoz, hogy éppen azt tedd, amihez kedved van, sokunkat irányít pedig és meghatároz, hogy ha (általános fogalmaink szerint) jó idő van, akkor rohanni kell ki, ki a zöldbe, a levegőre, mert megfulladunk, mert amúgy is mindig (be)zárva vagyunk, ha esős, borongós van, akkor bent kell lenni, akkor lehet csendes elfoglaltságot keresni, rendezgetni a holmikat, olvasgatni, filmezgetni, kandallónál ücsörögni

aztán egyszercsak egy napsütéses júliusi nap (megint) bevillan, hogy neeeeeem megyek sehova, bár idén csak a karom barna úgy szabadban dolgozós módon, és holnap (mivel ma vasárnap) zárt és levegőtlen térrel vár a munkahely, mégis a kuckózás, az otthonlenni érzés, ami kell, persze (és itt tegeződésre váltok) pontosan tudod, hogy miért, picit kiengeded a pityert, de igyekszel, nehogy hosszú időre öntsön el a könny, aztán körbenézel, ez a vár, az én váram....hello vasárnap

filter nélkül #nofilter

596 a koronajárvány miatt elhunytak száma