Bukj fel

feljöttem a föld alól a felszíni közlekedésre, boldog téli metrózás után a troli döcögősebb is a karbantartott utakon, meg hosszabb is időben, de a tavaszban virágoznak és zöldellnek, amik ilyenkor virágoznak és zöldellnek, a nap fényes, az ég meg kilátszik több helyütt is a házak között

a munkahelyváltás második évszaka

Határeset (elfogadom)

Ez most nem a vicc, a rádióban hallottam nemrégiben egy szimpatikus és hosszú beszélgetést az íróval, HunČik Péterrel, örültem a találkozásnak, frissen-fürgén kivettem a könyvtárból az emlegetett művet, amit bizonyára rajtam kívül már mindenki olvasott, hiszen öt éve, hogy megjelent....
Kapásból és teljesen szubjektíven bennem Vámos Miklós Zenga Zének és Háy János A bogyós gyümölcskertész fia művek társulnak a Határeset mellé hangulatában, színeiben, de lehet, hogy csak családregény mivolta késztet a csokorba helyezésre...
Természetesen nem a leglényegesebb, legjellemzőbb részeket idézem a regényből, még csak nem is azokat, amikből felsejlik a történet igaz magva, néhány, gondolataim és érzelmeim határain átívelő sort adok tovább szíves továbbgondolásra:

..."Sokszor gondolkoztam azon, hogy Ferinek, Tominak, Istvánnak és Palinak milyen szerencséje is van. Nem elég, hogy Feri bácsi, a nagyapjuk cukrász és akkor ehetnek fagylaltot, amikor csak akarnak. De ehhez hozzájön az is, hogy az ő családjukban még mindenki megvan, és például halottak napján ők csak azért járnak ki a temetőbe, mert az a szokás. Állítólag volt nekik egy unokatestvérük, aki mégiscsak meghalt néhány éve, de szerintem ezt csak úgy kitalálta Tomi, hogy ne irigykedjünk annyira amiatt, hogy az ő családjukban nincsen hiányzás.".....

..."Imre bácsi szerint a maorik (is) úgy mozdultak, mintha láthatatlan fonál tartaná egybe a végtagjaikat. Megérezték a közelgő vihart és a tűzhányók kitörését is. Ilyenkor villámgyorsan megszervezték a menekülés menetét. Először az asszonyokat és a gyerekeket terelték a bokros fennsíkra, ahol előre kivájt üregekbe elbújtatták őket. A férfiak figyelőállásban várták a természeti csapást, és elnyújtott kiáltásokkal meg bonyolult mozdulatokkal figyelmeztették egymást a közelgő vészre. Olyan pontos kifejezéseik voltak a természeti jelenségekre, hogy Imre bácsi is meglepődött rajta, pedig ő tizenhárom nyelvet beszél. De egyik nyelvben sem voltak olyan árnyalatnyi különbségeket kifejező szókapcsolatok, mint a maoriknál...Imre bácsi gyorsan megtanult néhány kifejezést a nyelvükön. Ha megszólalt, csettintgetni kezdtek a nyelvükkel, aztán pörögni kezdtek. Úgy forogtak, mint a dervisek, és közben gurgulázó hang tört elő a torkukból. Különösen azt élvezték, amikor az óráját nézte és az időről beszélt nekik. Ilyenkor még a férfiak is hangosan nevettek, és berángatták őt a kör közepébe, hogy együtt forogjon velük. Ha gyorsan pörögsz, mondták neki, kiszállnak a fejedből a rossz gondolatok. Az idő múlását nem szabad figyelni, mert annak soha nincs jó vége. Aztán amikor egyszer fürödni ment a Waikato folyóhoz, egyikük rátaposott az ezüst zsebórájára. Ezután már igazi jó barátok lettek." ....

..."Ezért nem volt nekünk, magyaroknak semmi bajunk a zsidókkal, mert ők sohasem akartak saját földet maguknak Európában, megtanulták az elmúlt évszázadok során, hogy a föld mindig háborút jelent, és a zsidók a háborúban veszteni szoktak. Amióta Titusz lerombolta a templomot, a zsidók nem nyertek háborút. Szétszaladtak a nagyvilágba, és a sok rohanásban megtanulták, hogy csakis olyan kincseket szabad gyűjteniük, amiket mindig magukkal vihetnek. aranyat és tudást. Az aranyért kivásárolták magukat üldözőiktől, a tudásból meg egy új világot építettek fel magukban, és ebben az új világban újra elkezdték szaporítani az aranyat meg a tudást...A zsidók nem akartak bennünket feleslegesen ingerelni, ezért csak olyan foglakozásokat végeztek, amelyeket mi, keresztények undorral eldobtunk magunktól.

Foglakoztak a a pénzzel, mert a keresztény uralkodóknak a pénzváltás meg az uzsorakamat lealacsonyító dolog volt. befoltozták a harctéren megsebesült zsoldosok fejét, lefűrészelték az üszkösödő végtagokat, mert a keresztény szeretet nem fért össze az ilyen véres munkával. Járták a bíróságokat, pörösködtek keresztény megbízóik nevében, mert egy gróf sohasem alacsonyodik le odáig, hogy alkudozzon, csaljon és handlézzon. És pár száz éven belül így lettek belőlük híres orvosok, ügyvédek és bankárok. A keresztények még a szerelmi ügyeiket is a zsidókkal intéztették. A trubadúr szívhez szóló énekeit és melódiáit valójában a zsonglőrnek nevezett ember játszotta el a titokzatos hölgy ablaka alatt, és az énekes, zenész zsonglőr megint csak zsidó volt. A babérokat persze a trubadúr aratta le..." ...

..." Ha a maorik útra keltek, ők is mindenüket a hátukon vitték. Dalolva, táncolva meneteltek, amíg egy újabb vadászterülethez nem értek. Ha az adott területen már élt egy másik törzs, akkor mutogatva, elnyújtott hangon magyarázva megbeszélik a dolgaikat. Aztán vagy letelepedtek, vagy tovább vándoroltak. Nem voltak sem zászlóik, sem címereik. Himnuszuk sem volt a hazáról, mert az egész világ a hazájuk volt. Új-Zéland minden hegye, völgye és rétje, tengertől tengerig az övék volt, és soha nem vitatkoztak azon, hogy kihez tartozik egy vulkán vagy egy gejzír. egész életük egy nagy vándorlás volt, amit a hasuk korgása és a Hold mozgása szabályozott. Más időegységet nem ismertek. Más munkájuk, mint a táplálék beszerzése, nem volt. Szabad idejükben énekeltek és táncoltak."...

..." Figyeld csak meg, vannak, akik menekülnek a döntés elől, és vannak, akik reszketnek a cselekvéstől. Inkább folyton beszélnek és karattyolnak, csak ne kelljen cselekedniük. Ők mindenkivel egyetértenek, és mindenre rábólintanak. Csak semmi felesleges kockázat, mondogatják, és egy helyben toporognak egész életükben. Aztán vannak olyanok is, akik úgy vezetik le a döntéssel járó szorongásukat, hogy gondolkodás nélkül döntenek. Határozott hangon jelentik be a döntéseiket, és rögtön közlik azt is, hogy elhatározásuk megmásíthatatlan. Azt hiszik magukról, hogy egyenes, bátor emberek, pedig belül nagyon bizonytalanok. Az ilyen emberek a legveszélyesebbek, mert határozottságukkal úgy vonzzák az embereket, mint a mágnes. Nem tartanak távolságot a tényektől, azonosulnak a döntéseikkel, belebújnak a saját határozataikba, és minden ellenvéleményt a személyük elleni durva támadásnak ítélnek. És végül hál' istennek vannak a tengerészek, akik mérlegelnek. Közelről is, távolról is megvizsgálják a problémát, pontosan meghatározzák a céljaikat, elemzik a feltételeket, végiggondolják a körülményeket, és számolnak a következményekkel is. Ha kell, önmagukkal is szembemennek. Az ilyen embert öröm nézni akció közben. Nem sóhajtozik, nem szenveleg, cselekszik. Nem a világot akarja megváltoztatni, az arcát védi. Védi a saját mikrokozmoszát, az értékeit, a becsületét."...