Ez megint nem az én írásom, L. első, rendelésre készült beszámolója egy kulturális rendezvényről, azaz az Apokrif folyóirat aktuális számának bemutatójáról.
„Kedves Megjelentek, Felolvasók és Roham-stáb, köszönjük,
hogy hozzájárultatok fennállásunk legszebb, legjobb bemutatójához” –
írják apokrifék a facebookos esemény oldalán.
Igen,
így. Legszebb, legjobb. Nekem ez volt az első lapbemutató estem, és
sikerült máris az eddigi „legszebb, legjobb”, legnagyobb létszámú
közönségtalálkozóba csöppennem. A Roham bár expresszív falfreskóival és
romkocsmás, színpados felépítésével ideális helyszínül szolgált a
felolvasásokhoz és az estet színesítő koncerthez. Mindenki befért a
terembe, ki padokon zsúfolódva, ki (az adott helyen igen szürreálisan
ható) irodai forgószékbe süppedve. Mindent a művészetért.
A házigazda szerepét nem más, mint Nyerges Gábor Ádám, a lap
főszerkesztője látta el, rutinos közvetlensége és humora kellőképpen
kedvet csinált a közönségnek, hogy elfelejtse a hőséget és belevesse
magát a kultúrába, illetve felszabadíthatta a látszatra nem is izguló
felolvasókat.
Elsőként Sós Dórát, akit a házigazda mint kiemelt
vendéget mutatott be, és aki a lapban szereplő írása helyett, melyet egy
internetes kommentelő a „pornónovella” címszóval illetett, egy hosszabb
versét tárta a nagyközönség elé. A
Bibiana című vers az
osztrák Natascha Kampusch nyolc, rabságban töltött évét reprezentálja. A
költő szavazásra bocsátotta, hogy hosszú művének az első vagy második
részét olvassa-e föl, s miután elhangzott a „csattanó” szó, a lelkes
közönség elsöprő fölénnyel természetesen a második rész mellett döntött.
Súlyos percek következtek. Mondhatnánk, hogy minden kezdet nehéz. Főleg
egy olyan irodalmi estté, ami egy felfoghatatlanul tragikus esetet
feldolgozó mű felolvasásával kezd.
Natascha
borzalmai át-, illetve újraélése után éles váltással egy kocsmában
találtuk magunkat, ahol egy korsó Pilsenit markolva Hrabal nézett vissza
ránk. Köszönhető volt ez Gál Somának, a második felolvasónak, aki
Az aranyfácán tollai című novellájával debütált mind az esten, mind az
Apokrif
hasábjain. A felolvasást megelőző beszélgetésből megtudhattuk, Soma
kizárólagos életcélja, hogy író legyen, és ehhez a lehető legjobb soron
következő lépcsőfok az
Apokrif folyóirat szerkesztői asszisztens állása és a publikálás.
A
novella után ismét vers következett, azaz versek, Borda Réka megragadó
képiséggel és természetes, egyedi hanggal megírt versei. Külön öröm
volt, hogy a lapban nem szereplő írásokat olvasott fel, így még többet
ismerhettünk meg tőle.
Az irodalmat habzsoló, ugyanakkor egyre
éhesebb közönség a szünet előtt még egy fantasztikus zenei
performansszal is gazdagodott, a szellemi táplálékot kísérő akusztikai
finomság kortyolásásával (csakhogy a metaforánál maradjunk). A Zombori
duóként felkonferált páros énekesnője a színpadra felérve élesen
tagadta, hogy ők a Zombori duó lennének, mint később megtudtam, a
Zombori együttesből váltak ki erre az egy estére, innen az ideiglenes
név. A három feldolgozás hallgatása közben én azért adtam nekik egy
együttesnevet: A zongorista Slash és a hipster jazzénekesnő. Remélem,
ezt egyikük sem veszi zokon, főleg ha hozzáteszem, hogy a névadás közben
nagy élvezettel hallgattam a profi zongorista és az aranytorkú énekesnő
duettjét.
A hely- és fejszellőztetés, azaz a szünet után nem
csappanó lelkesedéssel ültünk vissza a terembe. Falvai Mátyásnak,
negyedik felolvasónknak nem volt könnyű dolga, készülő kötetének
részlete olyan fokú sikert aratott. A szűnni nem akaró röhögőgörcsök
meg-megállásra kényszerítették a felolvasásban. Az egész terem
nevetéstől zengett, ami nem csoda, hiszen mind a témaválasztás, mind a
kivitelezés nagyon jól sikerült. A Horthy-korszak egy katolikus
fiúiskolájában nevelkedő Marci ismerkedése a szexualitással, a pornóval –
lehet-e ilyen témával melléfogni? Persze, lehet, de Falvainak nem
sikerült. Ennek ellenére (egyelőre) a
Mozgó Világ egy
kacifántos mondattal visszautasította az írást, tudtuk meg a felolvasás
után az írótól. Ám búslakodásra ez nem ad okot, készül a kötet.
Ahogy
készül Evellei Katáé is. Az est utolsó, nem kevésbé színvonalas
alkotója első kötetének megjelenésével megszűnik pályakezdő írónak
lenni, a házigazda-főszerkesztő erről kérdezte, mielőtt felolvasta volna
verseit. Az elénk tárt művekről a költő még nem döntötte el,
bekerülnek-e a kötetbe, mi (Nyergessel egyetemben) nagyon támogatnánk,
ha viszontlátnánk őket a készülő könyvben.
Evellei Kata után a nem
Zombori duót felkérték, adjanak ráadást, ám mivel, ahogy említettem,
erre az egy estére álltak össze, egy kis bátorítás után a harmadik
dalukat, Peggy Lee
I’m a woman című blues slágerét adták újra
elő, egy kicsit más, szabadabb zongora improvizációval. „That’s all.’ –
mondta a mikrofonba a szám végén az énekesnő, „És konkrétan vége.”-
tette hozzá Nyerges a közönség soraiból.
Feltöltődve tápászkodtunk
fel a székből, mind intellektuálisan, mind érzelmileg nagy adagot
fecskendeztek belénk a kultúrából ezen az estén, emésztgetni kell még
ezt. A csak PR Dorkaként becézett Németh Dorka lelkes munkájának,
reklámozásának köszönhetően rengetegen jelentek meg a lapbemutatón, és
merem állítani, senki sem bánta meg, hogy elment, sőt: nagy izgalommal
várjuk az októberi folytatást. Addig pedig ott van az ismét nagyon
szépre sikerült
Apokrif maga - az Írók Boltjában vagy az ELTE BTK Jegyzetboltjában megvásárolható. Érdemes.
Seres Lili Hanna
